tag:blogger.com,1999:blog-63892932402015288592024-03-12T18:57:21.974-07:00Ahogy mi csináljukGhttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.comBlogger82125tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-60059135055739668432012-06-21T11:40:00.000-07:002012-06-21T11:40:32.174-07:00Iskolaválasztás<br />
<div>
Van, hogy az embernek nincs lehetősége iskolát választani. Mi abban a szerencsés(?) helyzetben vagyunk, hogy dúskálunk az iskolákban. Azért kérdőjeles, mert nem feltétlen egyszerű sok (nagyon sok) iskola között választani. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A nyílt órákról alaposan megváltozott a véleményem. Azt gondoltam, kirakat, és könnyen lehet csalatkozni. De a nyílt órákra való elbillegéssel sok mindenre fény derül. Körül lehet nézni az iskolában: mennyire lepattant, mennyire tiszta, sokat elárul, hogy hogy néznek ki az osztálytermek, hogy viselkednek a gyerekek a folyosón egymással, és hogy bánnak velük a tanárok. Az órán lehet látni, hogy milyen rutinok vannak (és hogy ez szimpatikus-e nekünk), mennyire élvezik a gyerekek az órát, mernek-e, tudnak-e kérdezni, mennyire tud velük bánni a tanító. Szóval még ha valaki kirakatként is kezeli, sok mindent láthatunk az üvegben :D.</div>
<div>
Érdemes pár szót váltani a tanítóval, vagy egyszerűen belehallgatni, mit beszélgetnek vele mások. Az eleinte nagyon áhított egyik iskolában így derült ki, hogy a tanítónéni nagyon nem a Nagynak való...</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Egy óvónéni azt javasolta, hogy tanítónénit válasszunk. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Kiegészítem. Tanítónénit IS válasszunk. De fontos az iskola, a pedagógiai programja, az igazgatója. Olyat kell keresni-választani, ami szimpatikus, mert előfordulhat, hogy mondjuk, valamiért az a szerelmetes tanítónéni elmegy... vagy esetleg nem megoldható, hogy a két-három-négy-sok gyereket különböző iskolákba cipeljük-kísérjük. Fontos, hogy a környezet, a hangulat pozitív legyen. Érdemes elolvasgatni, megnézegetni a honlapot is, ez is tükrözheti az iskola szellemiségét.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem utolsó szempont (de nem is a legfontosabb), hogy közel legyen. Hogy a gyerek tudjon idővel egyedül is hazajárni, hogy közel legyenek a haverok, hogy legyen, aki gond esetén hazahozza.</div>
<div>
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;">Felfogás kérdése, hogy ki válassza ki a tanítónénit, szülő vagy gyerek (talán ne egy hétéves egyedüli felelőssége legyen, hova jár négy-hat-nyolc évig). Esetleg közösen. Kell, hogy a gyereknek szimpi legyen, mert így lesz motivált, és kell, hogy nekünk is (elég) szimpi legyen, hiszen jó pár évig kapcsolatban leszünk. Nálunk pl. volt egy kedvenc taninéni, aki párban volt (gurulós osztályban) egy másikkal, ő viszont nagyon nem jött be. Így nem kevés hezitálás után a harmadik mellett döntöttünk.</span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;">Meg lehet fontolni, hogy a gyereket kisfelmenő (két évig lesz ugyanaz a taninéni) vagy nagyfelmenő (négy évig) osztályba íratjuk. A nagyfelmenőben lehet ragaszkodni, és az egész alsót ugyanannak az embernek a szárnyai alatt eltölteni, de ha nagyon nem jön be (és nem tudjuk elvinni a gyereket), akkor viszont négy év szívás...</span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div>
<span style="background-color: white;">Fontos. A gyereket a körzetes iskolájába íratjuk be, ha nem ez lesz a sulija, akkor a céliskolától kell egy befogadó nyilatkozat, hogy felveszik a gyereket (hülyén hangzik, de azért van, hogy ne lehessen olyan iskolaköteles gyerek, aki "kipottyan a hálón": nem fér be az áhított iskolába, a körzetibe meg nem íratták be). A körzetesbe kötelező felvenni.</span></div>
<div>
<span style="background-color: white;"><br /></span></div>
<div>
<div>
<br /></div>
</div>Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-74486273853742550172012-06-21T10:49:00.002-07:002012-06-21T10:49:59.296-07:00VáltozásA Nagy hét éves lesz (még két hét). A változás szépen folyamatosan megy végbe, és egyértelműen mutatja, hogy drága Nagyom új szintre lép, és pont itt az ideje az iskolának.<br />
Például gyűjt. Mindent, amit ér, a titokdobozai és a szekrénye és a nadrágzsebei teli vannak kincsekkel, ez utóbbi szokott meglepetéseket okozni...<br />
Például sokkal érettebben gondolkodik és létezik, mint eddig.<br />
Például elkezdte érteni a humort, a (szó)vicceket, néha maga is farigcsál, egyre ügyesebben.<br />
És a <i>Szia</i> mellett megjelent a <i>Csókolom</i> :D.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-1440892672570650202011-03-16T03:26:00.000-07:002011-03-16T07:04:12.183-07:00Beszoktatás az ovibaOviba három (esetleg kétésfél éves) kortól járhat a gyerek, ötéves kortól kötelező.<br />
<br />
A döntést meghoztuk, jól végiggondoltuk, tehát félre a rettenetes gondolatokkal, hogy a szegény gyereket kilököm a család meleg fészkéből. A legtöbb hároméves már örül a gyerektársaságnak. <br />
<br />
Fontos, hogy mi is pozitívan gondoljunk erre az első napra. <br />
<a name='more'></a>Ugye, mindenki tudja, milyen csápjai vannak a kölkének? Minden rezdülésünket érzik. Ha megérzik a bizonyalanságunkat, ne adj Isten a bűntudatot, arra reagálnak is, és attól senkinek se lesz könnyebb. Többnyire ilyenkor már meló is várja anyut/aput. <br />
<br />
Olvassunk este ovis meséket (pl. Janikovszky Már Óvodás vagyok könyve nagy kedvencünk), vagy meséljünk a saját ovis élményeinkről. <br />
<br />
Sétáljunk el néha az ovi felé. Mutassuk meg, hogy ide fog majd járni. Ha kérdez, válaszoljunk. <br />
<br />
El lehet mondani, hogy visszamegyünk dolgozni. Egy óvodást, ha megoldható, érdemes elvinni a munkahelyre, megmutatni, itt fogok dolgozni.<br />
<br />
Szerezzük be együtt a kezdéshez a hozzávalókat (ehhez érdemes érdeklődni az adott helyen, hogy mit kell vinnünk). A legtöbb helyen be lehet vinni valami plüsst, azt is hadd válassza ki a gyerek maga. A cumi kétesélyes, van, ahol lehet, van, ahol nem, ezt is beszéljük meg.<br />
<br />
Az újdonsült ovisnak (vagy az óvónéninek) oda lehet dugni valami apróságot a zsebébe (én kicsi textilszívet varrtam a Nagynak is, a Szöszinek is): ezt anya adja, legyen nálad, ha anya hiányzik, vedd elő. Puszit is kaptak rá, hogy anyapuszi is legyen velük, ha kell.<br />
<br />
Mindig meg kell beszélni az elején, hogy mikor megyünk érte, és be is kell tartani. Ez a tapasztalás segíti legyőzni azt a félelmet, hogy esetleg otthagyják az oviban. Ha megoldható, az első héten vigyük haza ebéd után.<br />
<br />
A mi ovinkban nem hívei a napokig-hetekig a csoportszobában ücsörgő anyunak (ennek is megvannak az előnyei-hátrányai).<br />
<br />
Azért ne feledjük, hogy ha a gyerekünk jól is viseli a kezdeteket, azért a tényleges be(meg)szokás - mire megszokja az ovit, az óvónéniket, a többi gyereket, a szabályokat - hónapokig tart.<br />
<br />
Visszaesések, anyunemenjel-ek, térdölelős sírások szinte biztos lesznek. Nem szabad túl komolyan venni (persze résen lenni nem árt, mert hátha tényleg nem jó a gyereknek ott, ahol van, de ott súg az is, hogy jön ki, mikor érte megyünk).Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-76283748002480503742011-03-09T06:36:00.000-08:002011-03-16T08:25:05.991-07:00LázSokat beszélek. És sokat beszélgetek is. ebből aztán szoktak érkezni témaötletek. A minap egy ismerős elmesélte, hogy a lázas beteg gyerekének hogy adott be lázcsillapító pirulát, kúpot meg szirupot egyszerre, és lám, negyed óra alatt lement a láza. Ha már elmúlt a borzongás e "remek" megodás miatt, nézük végig, milyen lehetőségeink vannak a lázcsillapításra.<br />
<a name='more'></a><br />
Először is, a láz egy tünet. A kórokozók elleni védekezésül a testünk felmelegszik, így próbálja elpusztítani a behatolókat. <br />
Szóval egy darabig a láz a barátunk. 40 fok fölött viszont már veszélyes, 42 fokon a fehérjék kicsapódnak, a gyerek életveszélyes állapotba kerülhet, ezt ne várjuk meg!<br />
<br />
Hat hónaposnál fiatalabb lázas gyerekkel vonuljunk el orvoshoz minél előbb. Orvoshoz érdemes elmenni a nagyon magas lázzal, illetve ha az a láz három napnál tovább eltart (akkor ugyanis valószínűleg valamilyen bakteriális fertőzés okozza, és azt biza antibiotikummal kell(ene) orvosolni).<br />
<br />
38 (38,5) fok a határ, amíg még nem kell lázat csillapítani, kivéve, ha a ded rosszul érzi magát.<br />
<br />
Ne izzasszuk a gyereket, ha fázik (megy fel a láza), takarjuk be, a ha melege van (megy le a láza), hadd takarózzon ki. Ezzel segítünk neki a legtöbbet. Valószínűleg nem lesz étvágya sem, ne erőltessük az evést, majd ha már nem beteg, újra éhes lesz. Inni viszont kell, itassuk meg rendszeresen (tiszta víz, (gyógy)teák). <br />
<br />
Szóval a gyerek zsibbadt, meleg. Nyomás, mérjünk!<br />
<br />
Van a "klasszikus" és a flexibilis végű digimérő. A flexi nagyon mókás, tényleg ruganyos, lehet "pengetni". Ezekkel popsiban és hónaljban is mérhetünk (mondjuk a kettő között takarítsuk le). Popsiban kisebbeknél mérünk, a kapott értékből fél fokot le kell vonnunk. Hónaljban olyan gyereknél mérhetünk lázat, aki már három percig képes egy helyben ülni. Elég pontosak.Popsimérésnél érdemes jól bekrémezni a bejáratot, ezzel kíméletesebbek lehetünk. És nem kell nagyon bedugni, elég, ha az érzékelő biztosan belül van. Lehet, hogy a flexis hőmérő kíméletesebb, a mi Cukink mindkettőt egyformán rühelli.<br />
<br />
A fülhőmérők kellemesen használhatók, vannak olyanok, amikkel homlokon is mérhetjük a kölköt. Akár alvás közben is hőmérőzhetünk, de nem túl pontosak (nem tudom, ki hogy van vele, nekem nagyon rosszak a tapasztalataim).<br />
<br />
Cumihőmérő, megfelelő pontosságú műszer, azt mondják, mi nem próbáltuk. <br />
<br />
Homlokmérők is vannak, könnyen használhatók, de nem pontosak.<br />
<br />
Olvasni jó. Gyógyszerleírást olvasni még hasznos is - ha valaki olyan trehány, mint én, és folyton elhányja a papíros leírásokat, az <a href="http://drinfo.eum.hu/drinfo/"><b>ITT</b></a> elolvashatja őket. És minden gyógyszerleírásban ott van a felhasználás mértéke. Gyerekeknél általában a naponta négy adag gyógyszer, legfeljebb négy óránként a maximális adag. Ha gyakrabban kell, akkor meg lehet próbálni a különböző HATÓANYAGÚ gyógyszereket felváltva adni. Igen, a szirpuk/tabletták és a kúpok hatóanyagát is figyelni kell, igaz, hogy máshol megy be, de ugyanoda kerül.<br />
<br />
Vannak ibuprofen (pl. Nurofen), paracetamol (pl. Panadol), amidazofen (Noramidazophen), metamizol (Algopyrin, 15 éves kor alatt nem javasolják) és acetilszalicilsav-tartalmú (Aszpirin, ezt se) lázcsillapítók. Ezt az utolsót gyerekeknél nem ajánlják, mert súlyos betegséget (úgy híjják, <a href="http://drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/betegsegKonyvKapcstema/oid/0/KonyvKapcstema.4_501">Reye-szindróma</a>) okozhat. A többi gyógyszer is túladagolható, tehát tartsuk be az ajánlott mennyiségeket. Azaz mindig, de tényleg MINDIG olvassátok el, milyen hatóanyagú gyógyszert tömtök éppen a kölökbe.<br />
<br />
A legkisebbeknél (illetve ha gyors hatást szeretnénk) használjunk végbélkúpot, az orvossal egyeztetve írassuk fel/válasszuk ki. A nagyok (6-7 éves kortól) kaphatnak tablettát, a kettő között meg a szirupok válhatnak be - a tapasztalataink alapján tablettánál, szirupnál nagyjából egy óra a hatóidő. Nyilván hasmenéses betegség alatt nem ajánlott a kúp, hányáskor meg a tabletták, szirupok felszívódása kétséges.<br />
<br />
Előfordul, hogy olyan magas a gyerek láza, vagy olyan hirtelen indul meg (képzeljétek, egyszer a Nagy negyed óra alatt lázasodott be, 39,6-ig, még szólni se tudott a vacogástól), hogy nem lehet még gyógyszerrel támogatni, vagy persze nem akarunk gyógyszerezni (végülis a többség szeretné, ha a gyereke mája is megérje a gyereke felnőttkorát), vagy nem tudunk, mert a kölök nem veszi be, olyankor jöhetnek a fizikális módszerek: kíméletesebb fajtája a hűtőfürdő, gyorsabb meg a hűtőborogatás. Ezekben az a jó, hogy bárhányszor csinálhatjuk.<br />
<br />
Hűtőfürdőnél kellemes meleg vízbe ültessük a gyereket, és lassan eresszünk hozzá hideg vizet, folyamatosan kevergessük. Figyeljünk arra, hogy minél nagyobb testfelületen érintkezik a vízzel, annál hatásosabb (az meg, ha a gyerök, mint nálunk egyszer a Nagy, a térdig érő vízben ÁLL, nem tekinthető hűtőfürdőnek). 28 fok alá ne menjünk - ezt már hűvösnek érezzük a kezünkkel. 10-15 perc a játékidő - mi ezt meseolvasással szoktuk kihúzni, a nagy testfelületet meg nyakig érő vízzel, azaz kölök vacog a teli kádban, én meg a kisszéken kuporogva olvasok mesét.<br />
<br />
A hatásos hűtőborogatás feltétele is a nagy testfelülettel érintkezés - nagy, vizes törölköző hónaljtól kábé térdig. Negyedóránként cserélni kell, és nyugodtan meleg vízzel kezdjetek, így is elég megrázó élmény a delikvensnek belekerülni. Én ezt elég brutális dolognak tartom, tehát csak abszolút vészhelyzetre tartogatom. A csuklóra-nyakra-homlokra rakott vizes ruha lázcsillapításra nem alkalmas, bár a betegecske komfortérzetét javítja. <br />
<br />
Homeósoknak <a href="http://homeopatia.info.hu/index.php?lang=hu&mode=HihModSite&page=HihPgSiteStart&article_id=299">itt egy cikk</a> a lázcsillapításról (nekünk nem jött be).Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-37784487937174330992011-02-28T02:03:00.000-08:002011-03-16T06:50:42.094-07:00Hogy válaszzunk ovit?A közoktatási törvény szerint óvodaköteles minden, az adott évben az ötödik évét betöltő gyerek, napi négy órát köteles óvodában tölteni. Fel kell venni minden harmadik évét betöltött körzetben lakó gyereket is - felveszik az adott óvodábaa kisebb testvért hároméves korától(akkor is, ha már nem körzetes), vagy ha a szülő a kerületben/közelben dolgozik. Ha a helyek betöltetlenek maradnak, a fennmaradó helyekre fel lehet venni két és félévesnél idősebb gyerekeket is <br />
<a name='more'></a>- hát ez itt nálunk a környéken esélytelen.<br />
Az óvodai felvétel folyamatos, a gyerek akkor mehet, ha betöltötte a hármat. <br />
(Zárójelben megjegyzem, hogy a_kisebbel_úgyis_otthon_van_anyuka felkiáltással fel nem venni, hogy is mondjam, nem törvényes, erre nem hivatkozhatnak, legfeljebb helyhiányra.)<br />
<br />
<div style="text-align: right;"><a href="http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300079.TV&kif=1993.+%E9vi+LXXIX.+t%F6rv%E9ny+a+k%F6zoktat%E1sr%F3l#xcel"><span style="font-size: x-small;"><i>http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300079.TV&kif=1993.+%E9vi+LXXIX.+t%F6rv%E9ny+a+k%F6zoktat%E1sr%F3l#xcel</i></span></a></div><br />
Előre megjegyzem, tökéletes óvoda nincs. Bármelyikben lehet kivetnivalót találni. Ideális óvó néni nincs, bennük is lehet kivetnivalót találni. Érdemes ovis szülőkkel - többel is - elbeszélgetni a tapasztalataikról, és helyén kezelni a jót is, rosszat is. A saját emlékeinket se kell túl komolyan venni, nem érdemes nekem_is_de_szar_volt_ott felkiáltással el se menni a régi ovinkba: azóta sok minden változott.<br />
<br />
És lehetőleg a gyerek érdekeit és képességeit tartsuk szem előtt (a Nagy mozgékony, de totálisan híján van a versenyszellemnek és a merészségnek, szóval sportoviba vinni nagy dőreség lett volna).<br />
<br />
Dióhéjban - már ugye, akinek van mázlija választani:<br />
<ul><li>nézzük meg az ovit, megfelel-e a fekvése, a környezete, tetszik-e belülről </li>
<li>nézzük meg a leendő óvónéniket, akár a nyílt napon is, hogy bánnak a gyerekekkel (bár én nem vagyok nagy barátja anyílt napoknak, azért a gyerekek viselkedése sokat elárul)</li>
<li>ha a gyerekünk nyilatkozik, nem árt meghallgatni, mert fontosabb, hogy ő jól meglegyen az óvónénivel, mint hogy mi jól meglegyünk vele (erőteljes ellenszenvünk esetén azért ne...)</li>
<li>érdemes nemcsak az óvónénit, de az óvodavezetőt is szemügyre venni, mert rajta nagyon sok minden múlik - mennyire, együttműködő, segítőkész, milyen elvek mentén vezeti az óvodát</li>
<li>a körzetes óvoda előnyt élvezhet - a doki nénink azzal érvelt, hogy ha körzeten belül megyünk, mindig lehet találni valakit, aki gond esetén hazahozza a gyereket, és tényleg</li>
<li>előny, ha közel van a lakhelyünkhöz - és nem kell az álmos/beteg/nyűgös gyerekkel sokat utazni, illetve a kisebbet/nagyobbat cipelni</li>
<li>az se baj, ha a meló felé útba esik</li>
<li>attól, hogy az oviban főznek, nem feltétlenül lesz értékesebb/finomabb az étel</li>
<li>örülhetünk, ha a kiszemelt oviban vannak különprogramok, de <i>ad1</i> a gyereknek elsősorban játék, SZABAD játék kell a fejlődéshez <i>ad2</i> nem biztos, hogy a kölkünk ugyanannak a programnak örül, aminek mi</li>
<li>kert nélküli ovit lehetőleg ne válasszunk, mert ott a szabad levegőn tartózkodás ritka lesz (egy óvónéni, egy dadus, 20-30 gyerek nem fog naponta elballagni a játszótérre)</li>
<li>a nagy kert nem feltétlenül szükséges - mert a nagy kertben se bóklászhatnak akármerre, mert nem lehet őket szemmel tartani</li>
<li>ha van kisebb tesó, akkor érdemes úgy gondolkozni, hogy az ovi kettejüknek/hármójuknak/akárhányójuknak is megfelel (nem könnyen megoldható feladat három gyereket három különböző helyre elszállítani, no pláne munka előtt, esetleg segítség nélkül)</li>
<li>ha van bölcsis/játszótéri/egyéb barátság, azt ki lehet használni, a gyerekeknek is könnyebb a haverokkal együtt kezdeni</li>
</ul>Kihagytam valamit, ami még fontos lehet? Írjátok meg!Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-45270207456629083322011-02-28T01:15:00.001-08:002011-02-28T01:15:55.157-08:00Hosszú idő utánújra itt vagyok.<br />
Telítkeztem egy kicsit témákkal.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-83308851930783340492010-06-09T04:05:00.000-07:002011-03-16T06:51:11.047-07:00Két hibaZizivel ballagunk haza a bölcsiből. Fél egy van, igazi kánikula, a kalap alól csordogál az izzadság a nyakamba. Árnyékról árnyékra haladok a parkon keresztül.<br />
Anyuka, nagymama és egy babakocsi sétálnak előttünk. Időnkint megállnak, belebámulnak a kocsiba. <br />
<a name='more'></a>Amikor közel érek, látom, igen tanácstalanok. Bekukkantok a babakocsiba is, kis pondró - talán ha három hetes - izeg-mozog odabent. Gondolom, azért tanácstalan a két hölgy, hogy mi baja lehet a kicsinek. Nehezemre esik nemszólni.<br />
Egyrészt ekkorka törpével lehetőség szerint ne délben sétáljunk, hanem inkább reggel és/vagy estefelé, az se tragikus, ha mondjuk csak hét-nyolc felé indulunk el vele.<br />
Másrészt az újszülöttre se kell négyrét hajtott polártakaró (itt volt szegényen), ha harminc fok van árnyékban. Ilyenkor bőven megteszi egy vékony-vékony kezeslábas, vagy egy body egy textilpelenkával.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-5968124161691995222010-06-01T04:37:00.000-07:002011-03-16T06:51:42.268-07:00Oltási rendMegkülönböztetünk kötelező és ajánlott védőoltásokat.<br />
<br />
A kötelező védőoltásokat aztán úgynevezett oltási rendbe sorolják, megszabott menete-ideje van ezen védőoltások beadásának.<br />
<br />
Az ajánlott védőoltások azok, amiket mi, szülők választhatunk meg. Jobbfajta orvosok kérésre tájékoztatnak róla, mit választhatunk, mit nem (én megkérdeztem a mienket, amit javasolt, azt be is adattuk, de erről majd később).<br />
<a name='more'></a><br />
A magyar oltási rend (a kötelező oltások köre) elég szigorú. Ennek persze megvannak a maga előnyei. Britéknél vagy németéknél nem ennyire szigorú, minden évben bele is futnak jó kis kanyaró-járványokba, bár napjainkban egyre többen megkérdőjelezik az oltások hatékonyságát, szükségességét (íme, egy újabb hitvita-alap... de azt majd máskor).<br />
<br />
A kötelező védőoltásokat általában a kórházban kezdik, az újszülött kap először. Ezt követi két, három, majd négy hónapos korban a következő adag, ez adja az alapvédettséget. Az új rendeletek szerint 15, 18 hónapos, majd 6 éves korban következik még egy-egy.<br />
<br />
<table border="1" cellpadding="10" cellspacing="1"><tbody>
<tr><th>Kötelező</th><th>Önkéntes</th><th>Életkor</th></tr>
<tr><td>BCG</td><td></td><td>0-6 hét</td></tr>
<tr><td>DTPa + IPV + Hib</td><td>PCV-7</td><td>2 hónap</td></tr>
<tr><td>DTPa + IPV + Hib</td><td></td><td>3 hónap</td></tr>
<tr><td>DTPa + IPV + Hib</td><td>PCV-7</td><td>4 hónap</td></tr>
<tr><td>MMR</td><td>PCV-7</td><td>15 hónap</td></tr>
<tr><td>DTPa + IPV + Hib</td><td></td><td>18 hónap</td></tr>
<tr><td>DTPa + IPV</td><td></td><td>6 év</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
Hogy mi micsoda?<br />
<br />
<b>BCG</b> = <b>B</b>acillus <b>C</b>almette-<b>G</b>uérin/tuberculosis elleni oltóanyag<br />
<b>DTPa</b>= <b>D</b>iftéria(<i>torokgyík</i>)-<b>T</b>etanusz(<i>merevgörcs</i>)-<b>a</b>celluláris <b>P</b>ertussis(<i>szamárköhögés</i>) komponenseket tartalmazó oltóanyag; régen úgy emlegették, DiPerTe-oltás<br />
<b>Hib</b> = <b>H</b>aemophilus <b>i</b>nfluenzae <b>b</b>(<i>gennyes agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás és még sok más nyavalya</i>) elleni oltóanyag<br />
<b>IPV</b> = <b>I</b>naktivált <b>P</b>oliovírus(<i>járványos gyermekbénulás</i>) <b>V</b>akcina<br />
<b>PCV-7</b> = 7-valens konjugált pneumococcus(<i>agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás és számos más nyavalla</i>) vakcina<br />
<b>MMR</b> = <b>M</b>orbilli(<i>kanyaró</i>)-<b>M</b>umpsz-<b>R</b>ubeola(<i>rózsahimlő</i>) elleni vakcina<br />
<br />
<b></b><br />
A többi már inkább iskolai osztályokhoz kötött (ezek a kampányoltások), szóval ha a gyerek évvesztes/évnyertes, akkor a 11 éves kori oltást 12 évesen, az osztálytársaival együtt kapja meg.<br />
<br />
<table border="1" cellpadding="10" cellspacing="1"><tbody>
<tr><th>Oltás</th><th>Életkor</th><th>Megjegyzés</th></tr>
<tr><td>dTap emlékeztető oltás</td><td>11 év</td><td>általános iskolák 6. osztálya</td></tr>
<tr><td>MMR revakcináció</td><td>11 év</td><td>általános iskolák 6. osztálya </td></tr>
<tr><td>Hepatitis B</td><td>13 év</td><td>általános iskolák 7. osztálya </td></tr>
<tr><td>Hepatitis B</td><td>14 év</td><td>általános iskolák 8. osztálya </td></tr>
</tbody></table><br />
Hogy mi micsoda?<br />
<br />
<b>MMR</b> = <b>M</b>orbilli(<i>kanyaró</i>)-<b>M</b>umpsz-<b>R</b>ubeola(<i>rózsahimlő</i>) elleni vakcina<br />
<b>dTap</b>= <b>D</b>iftéria(<i>torokgyík</i>)-<b>T</b>etanusz(<i>merevgörcs</i>)-<b>a</b>celluláris <b>P</b>ertussis(<i>szamárköhögés</i>) komponenseket tartalmazó oltóanyag újraoltás céljára<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: x-small; font-style: italic;"><span style="font-style: italic;">Forrás: </span><a href="http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/valtozott_oltasi_rend/131543/">http://www.weborvos.hu/egeszsegpolitika/valtozott_oltasi_rend/131543/</a></span><br />
<span style="font-size: x-small; font-style: italic;"><a href="http://www.babaszoba.hu/articles/Haemophilus_Influenzae_B?aid=20081120184400">http://www.babaszoba.hu/articles/Haemophilus_Influenzae_B?aid=20081120184400</a> </span><br />
<span style="font-size: x-small; font-style: italic;"><a href="http://www.pneumo.hu/">http://www.pneumo.hu/</a></span>Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-80066623388787997482010-05-01T05:27:00.000-07:002011-03-16T07:15:17.728-07:00Amit a címkék takarnakLassan esett le, de be kell látnom, a címkék nem voltak túl segítőkészek. Illetve túl sok posztot gyöszöltem be egy-egy címke alá, úgy meg kinek lenne kedve keresni?!<br />
Könnyebben értelmezhető neveket hoztam be (remélem), és most még meg is magyarázom.<br />
<a name='more'></a><br />
Ha javaslatottok, véleményetek van, vagy javasolnátok valami jó kis témát, ne fogjátok vissza magatokat! Minden hoszzászólással csak segítetek nekem. <br />
<br />
<b> Alvás </b>- hogyan lehet elaltatni a dedet.<b><br />
</b><br />
<br />
<b>Apa </b>- néha csak belekeverednek a mondandómba az apák, például hogy sgítsünk nekik apává válni.<br />
<br />
<b>Babakocsi</b> - hogy válasszunk babakocsit?<br />
<br />
<b>Biztonság</b> - hogy teremtsünk biztonságos környezetet a dednek, otthon, útközben.<br />
<br />
<b>Dühös növényzet</b> - mérgező növények, a lakásban és odakint, a halálostól a hasfájósig.<br />
<br />
<b>Etetés-hozzátáplálás</b> - Mikor, hogyan, mivel kezdjük a hozzátáplálást, milyen eszközök könnyíthetik meg a főzést, étkezést, mit lehet tenni a rossz evő gyerekkel.<br />
<br />
<b>Hiszti</b> - mitől van a hiszti, és mit kezdhetünk vele.<br />
<br />
<b>Hordozás</b> - hogyan, miért, mivel cjgöljük magunkon a kölköt.<br />
<br />
<b>Házitündér</b> - okosságok a háztartásból, lustáknak és környezetkímélőknek.<br />
<br />
<b>Mindenmás</b> - ajánló olyanokról, amikről olvastam, és érdekesnek-hasznosnak véltem.<br />
<br />
<b>Pszichomóka</b> - ezekben a posztokban mint önjelölt pszichológus irkálok, szülői magatartásformákról, a büntetésről-jutalmazásról.<br />
<br />
<b>Szülés előtt-után</b> - kelengye, kórházi csomag, szükséges iratok.<br />
<br />
<b>Terelgessük </b>- jótanácsok arra, hogyan bánjunk a gyerekkel.<br />
<br />
<b>Tipptrükk</b> - tippek-trükkök; például hogy viselkedjünk a játszótéren vagy hogy szervezhetünk jóleső szülibulit, vagy mondjuk hogy könnyíthetjük meg magunknak a mozgást egy gyerekkel (útipatika, alapfelszerelés pelenkás gyerekhez, mik kerüljenek a csomagba).<br />
<br />
<b>Tititi-tátátá-tititi </b>- vészhelyzetek és azok kezelése, megelőzése, és egyéb eü tudnivalók.<br />
<br />
<b>Zümi</b> - a leggyakrabban előforduló rovarok és csípéseik, az ezzel járó gondok-bajok és tennivalók.<br />
<br />
<b>Így növekszik</b> - itt igyekszem a gyerekek növekedési, érési folyamatait felvázolni.<br />
<br />
<b>Ímé a spanyolviasz</b> - általában igyekszem tárgyilagos maradni, ha tudom, hgy nem sikerül, na, az kerül e címke alá.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-23931133751086196502010-04-30T01:41:00.001-07:002010-04-30T01:41:54.000-07:00MajdnemHát majdnem elfeledtem-lemaradtam: <a href="http://www.szuleteshete.hu/">Születés Hete</a> lesz!Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-51350103342538298922010-04-14T05:54:00.000-07:002011-03-16T07:04:57.833-07:00Gyerekbiztonságról egy fotó kapcsánEgy ismerős fotóit nézegettem. És megláttam egyet: gyerek, kilenc hónapos körüli, autósülésben ül a kertben, egy műanyag asztal tetejére biggyesztve, anya szemben vele. A fotón nem teljesen egyértelmű, de úgy tűnik, a ded nincsen bekötve.<br />
Az ilyentől ideges leszek, hogy Hofival éljek, ledobja az agyam a szíjat.<br />
Az ilyentől elfelejtem, hogy pártatlan vagyok, és hogy lehetőleg ismereteket közöljek, és ne észt osszak. És hogy ne ítélkezzek. És aztán persze eszembe jutnak régi dolgok is vele kapcsolatban.<br />
<br />
<a name='more'></a>Mert anno pl. nem jöttek el hozzánk (elhívtam tornászni, és mondtam, jöjjenek el apa és lánya hozzánk), mert nem érezte biztonságban a gyereket nálunk... egyszer kijött a játszótérre, de a kétévesek miatt nem érezte biztonságban a gyereket - hogy bjrnak teperni a kismotorral a pad mellett -, az első adandó alkalommal meglépett. De az ő ötlete volt, hogy ha együtt megyünk vásárolni, majd úgy ülünk az autóba, hogy a pasik elöl, mi hátul, ölekben a kicsikkel (az ő Nagyja meg az én Kicsim egyidősek), középen a mienk Nagy - erről elsőre az jutott eszembe, hogy LÓSZART!, de hát illedelmes ember ilyet nem mond(hat) egy lépcsőházi ismeretség szintjén lévő másik embernek.<br />
Persze, volt már olyan is,hogy szívem szerint kitéptem volna apukát az kispiros Swiftből, mert a Bartókon menni a szappanosdobozzal, miközben a kétéves az első ülésen ugrál a félig leeresztett ablak mellett... az nem kifogás, hogy de-minket-is-így-szállítottak; van különbség a harminc év előtti autók, sofőrök, autómennyiség és a mostani között.<br />
<br />
Hogy mi a bajom a fenti fotóval? Egy jólfejlett, mozgékony nyolc-kilenchónapos simán ki tudja magát dobni a hordozóból-babakocsiból, ültéből. Egy asztal kb. 75 centi, azaz minimum nyolcvan centit repül, majd érkezik pofával előre a kölök. Aki szemünk fénye, és az említett ugrás után már mehetünk is - minimum - megfigyelésre a kórházba. És az nem kifogás, hogy dehát ott vagyok, mert nem biztos, hogy lesz időm elkapni, és roppant egyszerű lenne a megelőzés: nem tenni az asztalra.<br />
<br />
És ha már biztonság, hát a bicajsisak is ilyen. A hajamt téptem, mikor láttam anyut-aput, ülésben a gyereket, világítás, sisak nélkül késő délután a Bartók Béla úton teperni. Mondjuk, ez korrekt, ha már halunk, együtt haljunk... (megjegyzem, én se szeretem a sisakot, én se úgy szocializálódtam, hogy KELL, de mégiscsak kell, pláne itt a városban).<br />
<br />
Hu, de jó, hogy kimorogtam magam.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-84298844227266379662010-04-12T09:12:00.000-07:002011-03-16T07:05:23.584-07:00IratokSzóvá tették, hogy kórházi kelengyéről hablatyoltam, iratokról viszont nem szóltam. Köszönöm, hogy szóltatok, pótlom is.<br />
<a name='more'></a><br />
<ul><li>Első és legfontosabb a<b> terhes kiskönyv</b>, ez mint a Biblia.</li>
<li>A mindenféle laboreredmények közül kell a <b>vércsoportvizsgálat</b> eredménye (bár hogy ezt minek még harmadszorra is megcsinálni... lehet vércsoportot meg Rh-izét váltani?!).</li>
<li>Szükség lesz a <b>Hepatitis-szűrés</b> eredményére (HbsAg), ennek hiányában azonnal oltják a gyereket.</li>
<li>Biztosan megnézik az <b>utolsó vérvétel</b> eredményeit is.</li>
<li>A <b>Streptococcus-teszt</b> is kell, mert ha az pozitív, jár az antibiotikum. </li>
<li>Ha érzékenyek vagytok valamilyen gyógyszerre, azt érdemes megemlíteni.</li>
<li>Nem árt, ha elvisszük a <b>személyes irataink</b>at: személyi igazolvány, lakcímkártya.</li>
<li>Az anyakönyvi kivonat elkészítéséhez (ha ezt a kórházban elintézik) kérni fogják a <b>személyi</b>t, a <b>lakcímkártyá</b>t, a <b>házassági anyakönyvi kivonat</b>ot <b>vagy</b> az <b>apasági nyilatkozat</b>ot.</li>
</ul>Én még a Nagynál vettem egy szép irattartót, és MINDEN vizsgálati papírt beleraktam, különben tutira elhagytam volna őket. A fenti fontosak kaptak kis színes post-it füleket is, hogy gyorsabban megtaláljam.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-77973118505532790912010-04-12T08:59:00.000-07:002010-04-12T08:59:43.535-07:00Hosszú idő utánjelentkezem megint. Közben letudtuk a sokfekvést, és majdnem négy hete megszületett Julink. Lassan megint működőképes lesz az agyam, és ha a régi rendszerességgel nem is, de folytatom.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-8725434823009988972010-03-05T10:57:00.000-08:002011-03-16T07:07:28.308-07:00MozgásfejlődésNézzük végig, hogy lesz a heverésző újszülöttből egyszercsak rohangáló kisgyerek, milyen szakaszai vannaka mozgás fejlődésének.<br />
<br />
Mindjárt az elején szólok, hogy az életkorok csak hozzávetőleges adatok, NAGY EGYÉNI eltérések lehetnek - ezt párszor meg is anekdotázom.<span style="font-weight: bold;"><br />
</span><br />
<a name='more'></a><br />
<strong>Toscanini és az V. szimfónia</strong><br />
<em>Újszülöttkortól 3 hónapos korig</em><br />
<br />
<br />
Az újszülött mozgásai kétfélék: a spontán, összerendezetlen mozgások - a csápolás - (a mozgás összerendezetlenségének oka, hogy a mozgás összerendezéséért felelős kisagy még fejletlen) és a feltétlen reflexek.<br />
Ilyen például a táplálkozási reflex: ha megsimogatjuk a pofiját, kiváltjuk a szopómozgást.<br />
Moro-reflex vagy átkaroló-reflex: ez meg az a mozdulat, mint amikor Toscanini beinti az Ötödik szimfóniát. Hirtelen zajra reagál így a csöppünk, vagy ha mondjuk hirtelen az ágyra csapunk mellette.<br />
A fogóreflex kb. három hónapos korig váltható ki, addig, míg a szem-kéz koordináció össze nem rendeződik valamelyest. Ha a csecsemő tenyerét megérintjük, azonnal "kapaszkodik", olyan erővel fogja meg az ujjunkat, hogy pár másodpercig akár a saját súlyát is képes megtartani.<br />
Mászóreflex: hasra fektetve, a lábát megtámasztva előre kúszik az újszülött.<br />
Az elemi járást már a kórházban is megnézik: a felemelt csecsemő, ha a talpa alatt szilárd holmit érez, járómozdulatokat végez. Igazi Moonwalk.<br />
A spontán mozgások meg csak úgy véletlenül sikerülnek. Igaz, a csecsemő igazi zseni, pár hét alatt eljuthat arra a felfedezésre, hogy az oldalán nőtt kis kolbász mozgatása meg a látványa - ahogy elúszik az orra előtt - valamiképpen összefüggésben lehet.<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Virsli forog</span><span style="font-style: italic;">3-6 hónap</span><span style="font-style: italic;">os korig</span><span style="font-weight: bold;"><br />
</span><br />
Sok érdekes és sok ostoba dolgot is olvastam már a témában. Olvastam pl. olyat, hogy ha a ded nem fordul át három hónaposan, akkor baj van, és orvoshoz kell vinni. NINCS BAJ. Pontosabban nem feltétlenül van baj. Figyelni persze nem árt, és ha aggódunk, akkor érdemes megnézetni valamilyen szakemberrel.<br />
Láttam már három hónaposan forgolódó gyereket, a Nagy nálunk öt hónapos volt, mikor elkezdte a forgást (aztán hat hónaposan négykézlábra állt, hét hónaposan elkezdett mászni, 11 hónaposan meg elindult a saját lábán...) Van olyan ismerős, ahol a gyerek(ek) hét hónapos koruk körül kezdték - na, őket azért rendesen szemmel tartotta az anyuka. Ellenpontként egy másik (távoli) ismerőséknek nem okozott gondot, hogy a hét hónapos még nem forog, nem is igyekszik mondjuk a fejét emelni, egy vendég gyógytornásznak tűnt fel. Neki a nyakán alaposan letapadtak az izmok, sok havi fájdalmas gyógytorna segített csak...<br />
Szóval nehéz.<br />
Ebben az időszakban kezd el nyúlkálni a játékok után, ügyesen meg is fogja őket, vizsgálgatja, megrágcsálja, még ilyentájt bőven az egyik legfontosabb érzékszerve a szája (= semmi apró, könnyen leeső/széteső, festékeregető játékot ne hagyjunk a közelében).<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Útra kész f</span><span style="font-weight: bold;">elfedező</span><br />
<br />
<span style="font-style: italic;">Féléves kortól talán 9 hónaposig</span><br />
<br />
Kúszik, aztán mászik. A kúszás harcedzett katonákat is megszégyenítene. Nálunk mindkét gyereknél kimaradt, csak a babauszin láttam törpekommandósokat süvíteni a padlón.<br />
A mászás az nagyon érdekes. Ahhoz megfelelő karizmok és erős vállöv kell, hogy fel tudja magát nyomni (ezt ugye a legtöbb gyerek eddig is gyakorolta), de a forgolódásban megerősödött hátizomzat is kell, hogy megtarthassa a levegőben a pocakot. Ha megvan a négykézláb, akkor aztán lehet próbálkozni a mozgással is. A mieink ezt nagyon hasonlóan csinálták: pár nap alatt eljutottak a fókapóztól a kutyapózig. Aztán hintáztak előre-hátra. Addig-addig hintáztak (két hét? három?), míg meg nem lett a kellő sebesség, onnan már csak előre kellett dobni a mancsokat. Akkoriban sokat röhögtünk :D.<br />
Ja, a kezek. Ez az idő Newtoné: azaz eljön a ledobomfelveszedvagyordítok korszak. Nézzétek a jó oldalát: a gyerek éppen kezdi megtanulni a holmik elengedésének tudományát.<br />
<br />
<span style="font-weight: bold;">Két láb jó, négy láb...</span><br />
<br />
<span style="font-style: italic;">Kilenctől</span> <span style="font-style: italic;">tizenötig</span><br />
<br />
Aszongya, a ded megkapaszkodik - alkalmas bútor, szekrény, vagy kanapé mentén, de akár a gatyaszárunk is megteszi -, és feláll. Ez az utolsó pillanat, amikor még el lehet távolítani a terítőket, ha eddig nem bántotta a ded, majd most fogja... Dülöngél, kapaszkodik, és igen büszke. Ez után következik (általában) a sasszézás: minden eddig kapaszkodásra alkalmas holmi mellett el lehet oldalazni, komoly kapaszkodással. És többnyire ez után jön minden szülő könnyfakasztó élménye: a gyerek néhány igen ingatag lépés után boldogan a karunkba veti magát. És nincs is többet megállás (és egy darabig minden mozdulat kisebb szívrohamot okoz az aggódósabb anyáknál: vajon hasra esik, lefejeli, lenyúzza, betöri, lerántja?).<br />
<br />
Lehetőleg ne erőltessük. Fontos, hogy a gyerek izomzata, csontozata felkészült (elég erős legyen): majd ha elég erős hozzá, fel fog állni és előbb-utóbb el fog indulni. Az a gyerek, aki lábujjhegyen imbolyog a büszke apa/anya/mama/papa kezében, még nem igazán járásképes. De persze ebben is komoly eltérések lehetnek. Vannak olyan "különcök", akik már kilenc hónaposan is mennek, van, aki elmúlik egy éves, és még mindig négykézláb van. Nézzétek, a Nagy 11 hónaposan már saját két tappancson billegett, a nyaraláskor már maga imbolygott át a harmadik szomszédba macskanézni. A Kicsi 13 (14) hónaposan állt fel először, és még kellett egy-két hét, mire elindult. A másfél éves mozgásukon már nem látszott ez a különbség.<br />
<br />
És hogy fejlődik a felsőrész? Egy éves kora körül a ded már meg tudja fogni a hüvelyk- és a mutatóujja között a játékait, akár még építkezni is tud, két-három (nagy) kocka, vödör, lábos egymásra épülhet. Ilyenkor már nagyon szívesen pakol ki-be. előfordulhat, hogy már könyvet is szívesen lapoz (vastag, keménylapú nézegetős könyvet)Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-6823426344675441032010-02-10T00:45:00.000-08:002011-03-16T07:07:53.182-07:00SzemrágógumiIhletet kaptam. A tévéből. Heverek, pihenek, és nézem az egyik reggeli műsort. És olvasom az SMS-eket, ami nagy hiba, mert mindig csak ideges leszek tőle.<br />
Például az olyan bejegyzésektől, miszerint a másfél éves gyerek egész nap igényli a tévét, vagy hogy az anyuka ikrei is tévéznek, és a reklámok a kedvenceik. Az egyik kedvencem, hogy egy anyuka aggódik, mert a gyerek egész nap a tévé előtt ül.<br />
<br />
<a name='more'></a>Pedig a dolog tulajdonképpen rém egyszerű: ki kell kapcsolni. A másfél éves azért igényli a tévét, mert ezt szokta meg. Ha otthon nem folyik egész nap a tévé, akkor a gyereknek se "igénye" a bámulás. Értem én, egyszerűbb így felügyelni a gyereket. Persze, könnyebb úgy takarítani, hogy a gyerek egy helyben ül. Nehéz megtalálni a megoldást - nálunk a gyerekek nyertek a takarítással szemben; de akár be is segíthetnek, játékok elpakolása, egy kis mosogatás: a Nagy kifejezetten szívesen mosogat, műanyag tányérokat, keneleket,minden olyat, ami ne törékeny.<br />
<br />
Nem gondolom az ördögtől való dolognak a tévét, de mint oly sok minden, ennek a kordában tartása is a mi feladatunk. Mindenkinek maga döntése, hogy tart-e otthon tévét, vagy sem. De ha igen, akkor biza ott szabályok kellenek.<br />
A túl sok (jesszus!, az egész napos) "zörgés" szerintem felnőtteknél is rossz szokás, többnyire csak háttérnek szolgál. A gyereknek viszont sokat árthat.<br />
<br />
Például nem fejlődik a szókincse, a kifejezőkészsége, mert a tévével nem nagyon lehet beszélgetni, a tévé csak közöl. A gyerek úgy tanul meg egy szót, ha hallja, és aztán maga is próbálgathatja, és ha nem jó, a szülő óvatosan javítgatja.<br />
<br />
Aztán nem tesz jót a kreativitásnak és a fantáziának, mert kész képeket szállít, csillog-villog, színes, érdekes, de finoman szólva nem ösztönzi a kicsit ELKÉPZELNI valamit. Az se jó ezekben a kész képekben, hogy a gyerekecske nem tud hárítani: minden történést, képet készen kap, esélye sincs arra, hogy a számára félelmetes dolgokon átlendüljön, és csak azt képzelje el, amit még el tud viselni.<br />
<br />
Aztán ugye, ilyenkor a gyerek többnyire egyedül kuksol a tévé előtt, tehát meg se tudja beszélni velünk, hogy mit látott, mit gondol róla, és neki - úgy jó 8-10 éves koráig is akár - nincs elég tudása, képessége ahhoz, hogy a valóságot a reklámvalóságtól megkülönböztesse. Ha egyszer leültök a tévé elé, akár szombat délelőtt, úgy gyerekszemmel - kikapcsolva azt a tudást, hogy ez mese -, hát elég dermesztő dolgokat fogtok látni.<br />
<br />
És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a kicsiknek szükségük van a nagymozgásos tevékenységekre(futni, mászni, csúszni) a testük és a szellemük fejlesztésére is, a tévé előtt ülve legfeljebb a szemmozgató izmok erősödhetnek (de ebben se nagyon reménykedjetek).<br />
<br />
Szóval ide is szabályok kellenek, sokszor bizony saját magunknak is...<br />
Egyrészt kontrollált műsorokat nézzenek a gyerekek - szerintem az első években tök fölöslges maga a tévéadás, videón, DVD-n, számítógépen rengeteg remek gyerekmeséhez hozzá lehet jutni. Egyrészt csak olyan mesét nézzen a gyerek, amit már mi is láttunk (a Kisvakondban például vannak több, mint meglepő epizódok). Az első néhány alkalommal mindenképpen üljünk le mesét nézni a deddel, hogy tudjon kérdezni, segíthetünk neki mi is némi narrációval, hogy mit lát. Később is érdemes a közelben maradni, hogy az újabb kérdésekre felelhessünk.<br />
<br />
Válasszunk a gyerek korának, érettségének megfelelő témájú és hosszúságú mesét (személy szerint kétlem, hogy egy másfél éves gyerek végig követni tud egy 90 perces mesefilmet, végigülni és végigbámulni persze menni fog).<br />
<br />
Fontos, hogy ha végeztünk a mesével, kapcsoljuk ki a tévét. Megnéztük, kész. Ez ránk, felnőttekre is vonatkozik ám. Mondhatom azt a háromévesnek, hogy megnézem ezt a filmet, aztán megyek, de akkor menni is kell (és a Helyszínelők, de akár a Dokik se gyereknek való filmek... se hangra, se képre). Nagy félreértés, hogy a természetfilmek mehetnek, mostanában elég sok brutális, naturális képet közvetítenek, szerintem egy gnú kibelezése húsz hiéna által nem egy két(három/négy)évesnek való látnivaló.<br />
<br />
Mindenképpen szabjunk meg egy határt, hogy mennyi időt/hány darab mesét nézhet a kölök, és ehhez ragaszkodjunk (következetesség, tudjátok). Ebből szinte biztosan lesznek konfliktusok. Nálunk a napi adag hat kis mese, tetszőleges elosztásban - úgy értem, lehet nézni hat mesét, hogy ezt egyben nyomják-e le, vagy reggeli előtt hármat, meg ebéd után hármat, az az ő dolguk. Azt is ők mondhatják meg, mit néznének, mármint az "engedélyezett" mesék közül.<br />
<br />
És végül az "alap": mindkét szülő által elfogadott kompromisszumra kell törekedni. A tévékérdésben is fontos, hogy egységfrontot alakítsunk a párunkkal, mindenkinek (pláne a gyereknek) így lesz a legkönnyebb.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-29140184715883370622010-02-06T02:53:00.000-08:002011-03-16T07:08:41.060-07:00Apák a szülőszobánEz is egy kényes kérdés, és kicsit hitvita-szagú. És természetesen családfüggő. Nyilván ahol a felek véleménye egyezik, ott a legkönnyebb. Ahol az apuka/anyuka keményen ellenáll, hát lehet, hogy ott nincs mit tenni, marad a folyosó vagy a váró. Ahol meg hezitál valamelyik fél, hát ott sokat kell beszélgetni (bár szerintem amúgy is), talán úgy a legkönnyebb közös nevezőre jutni. Az olyan szülőszobára terelést meg, hogy "ha már felcsináltál, innen se menekülj el", hááát... felejtsük el.<br />
<a name='more'></a><br />
Én pártolom a közös szülést, nekem nagyon megnyugtató volt, hogy hát ezt is közösen csináljuk végig. És Ő? Neki is hatalmas élmény volt: harmadszorra is szeretnénk együtt szülni.<br />
<br />
Sokszor előfordul, hogy apuka szívesen bemenne, de fél. Fél, hogy szenvedni látja élete párját. Fél, hogy elájul a vértől, hogy a látványtól elmegy a kedve a szextől, hogy nem tud segíteni. Higgyétek el, már a puszta jelenlétetek is óriási segítség lehet! Van, akinek lehet panaszkodni, akibe lehet kapaszkodni, vihogni, amikor éppen van rá idő/kedv/energia, van, aki a szánkba dug egy kis szőlőcukrot, ad egy kis vizet. A vér nem olyan brutális, könnyen lehet úgy helyezkedni, hogy ne zavarjon be - egyébként is, a véres részeknél az apukák nagy része leginkább anyura figyel. Sok helyen van a szülőszobán szék, ha elgyengültök, le lehet ülni. És ha ájulás van is, az később jó sztori lesz :D.<br />
És aztán utána... kis szuszogó csomag a kézben, meghatódás, elképesztő érzelmek. Ahogy a pasik nem tudhatják, milyen érzés is megszülni, úgy mi, anyukák se tudhatjuk, milyen érzés ott, akkor kézbe fogni, rácsodálkozni.<br />
<br />
Ennyi dióhéjban. De ennél sokkal jobbat tehet, ha elbeszélgettek egy olyan apukával, aki bent volt - persze ne a hatásvadász fajtával, akinél ordít az asszony (előfordul), rezegnek a falak, fröcsköl a vér (nem fröcsköl), hanem valami csendesebb taggal. Akit meg megkérdeznek, az ne a legbrutálisabb részletekkel szórakoztassa a szegény aggódó apukát (leendő anyukákat se terrorizáljatok ilyen történetekkel, a legjobb talán, amit ilyenkor mondani lehet, hogy: Legyen olyan szülésed, amilyet te szeretnél!)Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-87051215246505642732010-01-17T00:36:00.000-08:002011-03-16T07:09:11.086-07:00DididididididididergekA téli hideg ellen nem megoldás, ha napokig ki se mozdulunk otthonról. Ennek a hidegnek számos előnye is van a gyerekünk számára. Egyrészt tapasztalat ez is. Hidegben is lehet futkározni, hintázni, és az immunrendszert is erősíti. Persze fel kell öltözni, jó alaposan.<br />
És ezt így hogy?<br />
<br />
<a name='more'></a>Minden méretű gyereken nagyjából ugyanazok a testrészek veszélyeztetettek: kezek-lábak-buksik hamar hűlnek. Tudom-tudom, sapka-sál... Hidegben, pláne ha még a szél is fúj, kenjük be a csemeténk kikandikáló bőrét: orcáját, orrát, mert ebben az időben könnyen kiszáradhat.<br />
<br />
Babakocsis babáknál vegyük figyelembe, hogy fekszenek-ülnek: nem mozognak. Egy réteggel több kell, érdemes a gyerek ALÁ is tenni egy takarót. A kisebbeknél nem baj, ha az overall karja hosszabb, mint a ded karja: a ruhaujjban melegebb van, mint a kesztyűben. A sapka mindig legyen füles sapka, és kötős, így áll a buksin a legbiztosabban.<br />
<br />
Hordozós babáknál is van számos melegentartó praktika. Felköthetjk a gyereket a kabátunk alá, igaz, ehhez nagyobb méretű kabát kell. Láttam már hordozós kabátot is: a hátán volt egy puttony, és külön nyakkivágás a gyereknek. A kabáton kívülre kötött babát is be lehet takaróval takarni. Ha egyik se tetszik, akkor leginkább a lábacskákra kell figyelni, nagyobb hidegben a két plusz réteg se túlzás (anyukák, figyelem, kötözött babáknál nektek egy réteggel kevesebb kell).<br />
<br />
Önjáróknál harisnya, vastag, bélelt nadrág, lehetőleg bélelt (és lehetőleg vízálló) cipő-bakancs-csizma. Fontos a réteges öltözködés, mert sokkal jobban szigetel a két közepes pulcsi, mint az egy vastag. Ha nem szándékozunk boltról boltra járni, csak kinti program van, hasznos holmi lehet egy overall (már ha a kölkünk bírja az egybecuccot). Kesztyű, sapka, sál. Nagyobb gyerekeknél is hasznos holmi lehet a füles sapka, nem kell állandóan igazgatni, nem csúszik le. A sálat se feledjük, és kényelmeset, puhát vegyünk. A kabátra kívülről felkötött sál nem biztos, hogy megvédi a gyerek torkát a hidegtől. Én szeretem, ha a nadrág szára alul gumis, és maga a nadrág ega számmal nagyobb, mint a gyerek: akkor aztán guggolhat, hajolhat, ugrálhat kedvére, nem fog kikandikálni a bokája a gatyából.<br />
<br />
Ha a gyerek vizes lett, menjünk haza. Hidegben vizes-havas-átázott ruhában sokat csatangolni nem szerencsés semmilyen korosztálynak. Ilyenkor a pótruha se segít sokat, mert ki áll neki 1. pótsíruhát magával cipelni 2. mínusz tíz fokban harisnyára vetkeztetni a csemetéjét.<br />
Időnkint tapogassuk meg a kölkünk bőrét itt-ott. Nincs az a négyéves, aki észrevenné, hogy fázik, ha hógolyózhat vagy hóembert építhet. Lehűlt füleket-orrokat nagyon óvatosan kicsit meg lehet dörgölni.<br />
<br />
Ha már otthon vagyunk:<br />
a rendszeres harisnyázás miatt "lekophat" a gyerek lábáról a természetes zsírréteg, kiszárad a bőre. Kenegessük be valamilyen krémmel. Nekünk a snassz gyógyszertári mosdókrém jótt be a leginkább, minden más krém csípte szegény Nagy bőrét.<br />
<br />
Azonnal vetkezzünk le, semmilyen hideg, nedves, havas holmi ne maradjon rajtunk.<br />
<br />
Hidegben kétfajta bajunk lehet: a hidegártalom (ugye, milyen szép neve van?) és a fagyás - próbáljunk meg ez utóbbiig nem eljutni. A hidegártalmat mindenki ismeri: kipirul a bőr, és érzéketlen vagy zsibbad. A fagyásos bőr fehér, viaszos, és fáj.<br />
<br />
Mindkettő ellenszere az óvatos melegítés: felmelegített takaró, kesztyű-zokni. TILOS bármilyen forró holmival melegíteni, mert az még égést is okozhat. Legjobb meleg vizet folyatni a pórul járt területre, közben az egész gyereket(magunkat) jól melengessük meg. Meleg (nem forró) tea.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-31057985678064319112010-01-12T09:42:00.000-08:002011-03-16T07:10:16.212-07:00AlvásKomoly elmeroggyanásban szenvedek, annyira, hogy még ide témát találni is nehezemre esik. Ezért aztán most roppant hálás vagyok Fücsinek, aki a <a href="http://sommano.blogspot.com/2009/12/nemalvas.html">blogján</a> a porontyai nemalvásáról írt, és ezzel mindjárt jó témát is adott.<br />
<br />
Kicsi babáknak, csecsemőknek igazán nehéz az alvás-dolog, pláne hogy nekik nem ugyanolyan módon működik az alvásuk, mint a felnőtteknek. A felnőttfajta háromórás ciklusok helyett a kicsinek egy-másfél órás alvásciklusai vanak. <br />
<a name='more'></a>A legkisebbeknek a gyomra is olyan aprócska még, hogy nem fér bele sok eledel, az meg hamar kiürül, tehát az éhség is felköltheti. No meg aztán a csecsemőknek a sötét-világos váltakozás se mond ám sokat. Egy akkorka babának csak ANYA van, hónapokig még azt sem érzékeli, hogy ők külön test lennének. Próbáljunk olyan altatási trükköket alkalmazni, ami nekünk is hoz némi pihenést. Oké, hogy a baba jól elalszik a kocsiban, de akarunk-e mondjuk még másfél évig minden este nyolc és tíz között a háztömb körül körözni?<br />
<br />
Ne aggódjunk, ha a csecsemő a cicin alszik el, sok gyereknek ez a legegyszerűbb módja az elalvásnak. Más gyerekeknek anya közelsége a legfontosabb, hozzábújni, érezni a szagát. Tudom, már unalmas, hogy mindig ezt hangoztatom, de ha minket (apát, aynát) nem zavar, vegyük nyugodtan magunk mellé az ágyba a törpöt. Ha nekünk így jó, nem érdekes, hogy a védőnő, a szomszéd, vagy az anyánk nem tartja ezt elég jónak. Ha a maga ágyában szeretnénk altatni a gyereket, akkor még ne aludjon teljesen, mikor betesszük, de maradjunk ott vele, míg elalszik, simogassuk, babusgassuk. Így szép lassan megszokhatja ezt az elalvási módot.<br />
<br />
Nálunk nem volt sűrű a komolyabb éjszakai viribölés. Persze, voltak éjszakai ébredések, főleg cici miatt, akkor a ded kapott cicit, és aludtunk tovább. Arra is hamar rájöttünk, hogy jobb ilyenkor nem kapcsolni lámpát, mintegy jelezve, hogy alvás- és nem játékidő van. A tájékozódáshoz elég fényt kapunk az utcáról. A nagyobb gyerekeinkkel (egy-másfél éves korukban) voltak éjszakai játékok, előfordult, hogy a nappaliban feküdtem matracon, betakarózva, alvást mímelve(vagy talán nem is mímelve), a gyermek meg mellettem legózott. Hajnali háromkor.<br />
Az, amit Fücsi leírt, elég tipikus viselkedés a Soma korában (3 éves), és Fücsi is remekül fejtette meg a feladványt: még nem akar lefeküdni, még játszani kell, még anyával-apával lenni kell. És igen, háromévesen még teljesen természetes, hogy a gyerkőc nem tud magától elaludni. Ezt is meg kell tanulni. Persze, segíthetünk, erre valók az esti szertartások, hogy velük a gyerek lassan lenyugodjon, és lassanként megtanulja, hogy itt biza alvás jön.<br />
<br />
Ez persze szépen hangzik, de a legtöbb gyerek egyszer csak megpróbál ellenállni. Akkor jönnek a <span style="font-style: italic;">Pisilnikell- Szomjasvagyok-Éhesvagyok-Meséljmég</span> menetek. Meg az olyan átverések, mint a Nagyé: minél fáradtabb, annál hangosabb és annál gyorsabb. Ja, és persze vannak azok a gyerekek, akik egyszerűen nem fáradnak el estig, bizony ki kell fáradniuk az esti alváshoz (ez gyakran nekünk is azt jelenti, hogy ki kell fáradnunk az ő kedvükért). Futni, kúszni, mászni, csúszni, bukfencezni, ugrabugrálni, de a szellemi fáradtság is jól jön: társasjáték, beszélgetés, rajzolás-színezés, mondókázás, beszélgetés. Különösen jó fárasztás a társaság, a játék a más gyerekekkel. Én a tévét nem tartom igazán jó fárasztóeszköznek, az inkább csak szemrágóguminak jó; se igazán ki nme piheni magát a gyerek, se el nem fárad igazán.<br />
<br />
Mi is megharcoltuk a magunkét. Az esti menet: vacsora, fürdés (akár egyszerre a kettő), pizsamaöltés, aztán jön a Fogimosi-Pisimisi-Alvómaci szentháromság. Előfordul, hogy a Nagy nem akar mesét, csak könyvet nézegetne, de inkább olvasunk. Neki már képnélküli mesék is jöhetnek. 3-5 mese után lámpaoltás - az utolsó mese előtt mindig elmondom, hogy ez lesz az utolsó mese, a végére alszunk. Ha a Nagy fél a sötétben, megfogja valaki a kezét, elmondjuk, hogy itt vagyunk, vigyázunk rá, jó éjt, szép álmokat. Nagyobb félés esetén az utcai lámpák bekukkantanak az ablakon, ők hagyják a mintákat a falon, hogy ők is vigyázzanak az alvó gyerekekre. Muszáj lekapcsolni, mert a Kicsi - a Naggyal ellentétben - nem bír lámpafényben elaludni. És ha az oldalukra fordultak, az már jó jel, abból alvás lesz.<br />
<br />
A <span style="font-style: italic;">Pisilnikell</span>-re jó megoldás volt a lefekvés előtti slagozás. A <span style="font-style: italic;">Szomjasvagyok</span>-ra mindig van csőröspohár az ágyban. Az <span style="font-style: italic;">Éhesvagyok</span>-ra az a szabály van nálunk használatban, hogy vacsorakor, esetleg fürdés közben lehet enni. A <span style="font-style: italic;">Meséljmég</span> elég rugalmas, megbeszéltük ugyan, minden este, hogy három mese lesz, de négy-öt még belefér. Fejből tudjuk a kedvenc meséket, ezt a sötétben is el lehet duruzsolni, a Kicsi leginkább így alszik el.<br />
Az én elképzeléseimhez <a href="http://bookline.hu/product/home.action?id=44525&type=22">ez a könyv</a> áll a legközelebb (szívesen kölcsön is adom), a <a href="http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/a-suttogo-titkai">suttogó</a> már jóval messzebb áll, de hátha valakinek az jön be.<br />
<br />
A neten <a href="http://www.szoptatasportal.hu/temak/ejszakai">ez az oldal</a> nagyon jó a témában, pláne a csecsemőkori alvásos dolgokban.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-41811676116999501742010-01-07T01:22:00.000-08:002011-03-16T06:47:41.469-07:00SetétHát igen, tél van, sokat van sötét.<br />
Mégse tartson vissza a sötét. Mert sötét ide vagy oda, meg kell mozgatni a tagjainkat, jót tesz a hideg, és mégiscsak öt óra van... és a gyereknek is nagy élmény lesz a megszokott útvonalakat esti fényben látni. <br />
<a name='more'></a>Én a mai napig szeretek otthon karácsony környékén este körbeballagni, és lesni a karácsonyfákat az ablakok mögött, meg a gyertyákat a temetőben.<br />
Kisebbekkel ne(se) menjünk ismeretlen, kivilágítatlan helyekre, elkerülendő a kellemetlen meglepetéseket (csendben meghúzódó likak, gödrök, területét védő kutya, egyebek).<br />
A sötét ellen annyi a dolgunk, hogy igyekszünk a gyerekeinket (és lehetőleg saját magunkat is) láthatóvá tenni. Láthatósági (utcaseprő) mellényt már gyerekméretben is kapni, csakúgy, mint fényvisszaverő (öntapadó vagy felvarrható) matricákat, cipzárra akasztható figurákat, vagy kar-derék- és bokaszalagokat. Ha valaki merész, villogót vagy kerékpárlámpát is aggathat a kölkére, különösen hasznos, ha a gyerekünk szeret a bozótosban matatni.<br />
És ami a fő: lankadatlan figyelem!Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-28123484887589457062009-12-31T08:58:00.000-08:002010-01-07T01:22:12.613-08:00ÉlezésSzoktam varrni. Sötétebb anyagra jelzésnek lehet szabókrétát, vagy az olcsóbb változatot, szappanmaradékot használni. Szép vékony vonalat viszont csak éles krétával/szappannal lehet húzni. Bátrabbak farigcsáljanak késsel vagy sniccerrel, a kevésbé bátrak fogják a zöldséghámozót, és hámozzák meg a szélét. Jó éles lesz.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-38208120449463598872009-12-31T01:26:00.001-08:002011-03-16T07:11:02.230-07:00DézsaA fürdetődézsa nagyon kellemes alkotmény. Olyan, mint egy átlátszó fületlen karcsú vödör. Azt mondják, különösen kellemes korababáknak, meg kis súlyú csecsemőknek, a meleg vízben magzatpózban kicsit olyan nekik, mintha megint az anyaméhben lennének. <br />
<a name='more'></a>A látvány persze muris; íme a Nagy, öt hetesen a dézsában:<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9emimkBA72nhu9AShhlNbfQjNh_Fzp8NMfp4qFqFos3voBEYKjnG5OCVJA49U_YEjruu9OWSP8MG4DkcMMqTWhUmwWmYoVfpgE3nhOFXpspk0i1P4WBVzWsE3GDejYROSX69kmI2YVS8v/s1600-h/P1010471.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5421448365381530514" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9emimkBA72nhu9AShhlNbfQjNh_Fzp8NMfp4qFqFos3voBEYKjnG5OCVJA49U_YEjruu9OWSP8MG4DkcMMqTWhUmwWmYoVfpgE3nhOFXpspk0i1P4WBVzWsE3GDejYROSX69kmI2YVS8v/s320/P1010471.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 320px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 240px;" /></a><br />
Nekünk sajna nem vált be. Nekem kicsit nehezemre esett a gyerek mellett elnyúlkálni a sejhajához, és pláne mindkét fiú "felállt" benne. Víz, az ugye némi felhajtóerő, meg a tappancsukhoz érő veder = a dézsa oldalához támaszkodó álló csecsemő. <br />
Gyorsan üzembe helyeztük a kiskádat.Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-10213696953343089162009-11-16T01:22:00.003-08:002011-03-16T07:11:26.449-07:00SzobatisztaságSok családban központi kérdés a szobatisztaság.<br />
<br />
Tegyük hozzá, megkülönböztetünk szoba- és ágytisztaságot. Két külön dolog. Az ágytisztaság gyakran jön (sokkal) később. Lássuk be, macerásabb alvás közben nem bepissantani, mint éberen.<br />
<br />
<a name='more'></a>Eljön az ideje, mikor a gyerek fizikailag és mentálisan is kész a szobatisztaságra. Ha tehetjük, várjuk meg. Széles spektrumon mozog, hogy a gyerek mikor lesz szobatiszta. Egyéves kor előtt igen ritkán van még felkészülve, de az se unikum, ha elmúlik három, mire sikerül.<br />
Fontos tudni azt is, hogy a szobatisztaságot NEM azon mérjük, hogy a vécébe ürít-e a ded. Akkor szobatiszta, ha nem csurrant be, ha szól - időben -, hogy pisilni, kakilni kell. Az, hogy ezt vécébe, bilibe vagy pelusba teszi, az mellékes (persze, idegesítő, ha minden pisiléshez-kakáláshoz pelusba kell bújni...).<br />
A Nagy sokáig csak bilibe volt hajlandó. Ha nem volt bili, inkább maga alá csurrantott, hát beszereztünk egy útibilit. Aztán egy szép napon elmentünk az oviba nyílt napra, és neki pont ott jutott eszébe, hogy biza pisi lesz. nagy nehezen rábeszéltem, hogy legalább nézzük meg az ottani vécéket. Nagyon megtetszettek neki az apró vizibuszok, mindegyikbe eresztett egyet. Majd egypár nap múlva a másik oviban szintén. Azóta semmi gondja semmilyen vécével.<br />
<br />
Ha meg tudjuk várni, várjuk meg. Ne erőltessük, ne noszogassuk, ez sok gyereknél csak még rosszabbat tesz. Nyáron, kertben egyszerű, vegyük le a pelust, aztán hadd alkosson kedvére. Nekem anno nagyon érdekes volt, hogy folyik ki a pisi, így könnyen meg is lehet tanulni, mit lehet érezni pisilés előtt.<br />
Lehet venni bilit, vécészűkítőt. Külön jó, ha a gyerek választhat magának, ez plusz motiváció lehet, de ne forszírozzuk, hogy rögtön használja is.<br />
Kérdezzük meg minden reggel, pelust vagy bugyit/gatyát kér-e. Ha már ott tartunk, hogy szól, hadd válassza meg, hova ereszt, pelusba, bilibe vagy a vécébe. Ha mégis becsurgott, ne szidjuk le, öltöztessük át, töröljük fel, kérjük meg, hogy legközelebb próbáljon szólni.<br />
<br />
Persze, előfordul, hogy mégsem lehet megvárni a spontán szobatisztaságot. erre az esetre is rengeteg praktikát lehet találni, akár a neten is. A legfontosabb, hogy humorral, játékként vezessük rá a kölkünket, milyen jó is a pelusmentesség.<br />
Lehet motiválni, az a csillagos - a ded kapott egy szép csillagot minden sikeres vécéhasználatért, a vécé falára - is beválhat. Nekem tetszett.<br />
Meg lehet próbálni azt mondani, hogy elfogyott a pelus a boltban, sajna, nem tudunk többet venni - de furfangos gyereknél ez nem fog beválni...<br />
Ha a kezdetén rendszeresen elvisszük (mondjuk óránként) pisilni, az is sokat segíthet.<br />
Beválhatnak a mesekönyvek: <a href="http://www.pagony.hu/index.php?page=productpage&id=11280"><span style="font-weight: bold;">ez</span></a> vagy <a href="http://www.pagony.hu/index.php?page=productpage&id=12261"><span style="font-weight: bold;">ez.</span></a>Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-12009240097353396652009-11-16T01:22:00.001-08:002011-03-16T07:13:16.928-07:00OrrszívásOrrot szívni márpedig kell. Csecsemők, kisgyerekek nem tudják még kifújni az orrukat, ellenben még szájon át sem tudnak lélegezni, a szopásban-evésben is borzasztóan tudja őket zavarni a teli orr. Ahhoz tehát, hogy a náthát viszonylag komfortosan tudják átvészelni, segítenünk kell a nózi tisztításában. <br />
<a name='more'></a>Az sem mellékes szempont, hogy a pangó váladék komolyabb fertőzést, akár még tüdőgyulladást is okozhat, hát persze, hogy le akarjuk tüntetni a taknyot. Ami nem is olyan egyszerű. Mi ezeket próbáltuk ki:<br />
<br />
<strong>Pumpás orrszívó</strong><br />
Micsoda pompás találmány! Csak kézzel kell pumpálni a szívófej végén levő gumilabdával, és máris eltávolítja a cudar taknyot. És milyen jó, teljesen csendes, és bárhová el lehet vinni. Hát, ha valaki szkanderozik vagy sziklamászik, esetleg bírja ezt a strapát, az én mezei puhány kezem nem bírta, a takony maradt, ahol volt.<br />
<br />
<strong>Elektromos orrszívó</strong><br />
Kölcsönkaptuk, hogy próbáljuk ki. Hálózati árammal működik, zizeg-zözög, de ezzel se bírtuk kivadászni a cuccot a gyerek orrából.<br />
<br />
<strong>Porszívós orrszívó</strong><br />
Na, ez amolyan inkvizíciós eszköz-jellegű. Kipróbáltam, hát, ha az ember télleg taknyos, akkor nem feltétlenül kellemes, ahogy szinte kihúzza az orrából a szalagot, de utána micsoda megkönnyebbülés... és bár állati hangos, de nekünk ez vált be a legjobban. Tényleg alaposan kitisztítja a szegény orrot. Porszívóhoz a legtöbb helyen hozzá lehet jutni. Éjszaka ugyan elég kellemetlen mondjuk egy társasházban porszinnyózni - mi megegyeztünk az alsó szomszéddal, hogy nem a hálószobában akciózunk, hanem a nappaliban.<br />
<br />
Praktikák porszívós orrszíváshoz:<br />
<br />
Érdemes szívás előtt meglazítani kissé a váladékot. Anyatej (kicsiknek), tengerisós orrspray, enyhe sós-kamillás tea, egyes vélekedések szerint orrcsepp (nálunk az a gyakorlat, az orvosunkkal egyetértésben, hogy orrcsepp csak az alapos szívás után kell; többnyire beválik).<br />
<br />
Olvastam valahol, hogy az orrszívás kétemberes munka, mert a kicsik nagyon kapálóznak ellene. Hát tényleg kétemberes meló, de többnyire a dugulás nem várja meg, hogy életünk párja hazaérjen a munkából. Volt egy babahordozónk, míg a kölök belefért, abbna szíttam az orrát, beletettem, egy kézzel le tudtam fogni, a másikkal dolgoztam.<br />
<br />
A nagyobb kölök már macerásabb, de megoldható; ezt a technikát Annától lestem el. Előkészülünk: a lábunk ügyébe helyezzük a porszívót, beillesztjük a szívófejet, elülünk, a delikvens az ölünkbe. Egyik kézzel átöleljük úgy, hogy a kezünk felőli kezét leszorítjuk a mienkkel. A másik mancsot kézbe vesszük, és megtámasztjuk a közös kezünkkel a buksit. Szabadon lévő kézbe a szívó, lábbal berúgjuk a porszívót, és már kedvünkre terrorizálhatjuk a gyerekünket. Kis gyakorlással jól lefogható, és így gyorsan lehet szívni, és aztán elengedni.<br />
<br />
A még nagyobbat megkérhetjük, hogy szívja ki ő saját magának. Időnként lehet, hogy annak a gyereknek is érdemes orrot szívni, aki már maga is ügyesen fúj orrot: ha nagyon el van dugulva, ne erőltessük az orrfújást.<br />
<br />
Jó ingerültség-levezető lehet, ha az akció után hagyjuk kicsit macerálni a porszívót, néha kicsit meg is lehet verni...<br />
<br />
<br />
Nektek milyen tapasztalataitok vannak?Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-22303232758137312452009-09-25T00:19:00.000-07:002009-09-25T00:21:04.541-07:00Hamarosanúj cikkekkel jelentkezem, de most egyelőre a Pocok (a harmadik gyerekünk) növesztésével vagyok elfoglalva. Ha ő újra enged gondolkodni, akkor írok a kötelező védőoltásokról meg a csecsemők mozgásfejlődéséről.<br />Kitartás!Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6389293240201528859.post-91901262791560224722009-09-13T22:50:00.000-07:002011-03-16T07:13:51.502-07:00A tesó-dologEz most egy (megint) nagyon szubjektív írás lesz, ezt a témát így a legkönnyebb megírnom. Ugyan mi még csak egy tesót harangoztunk be, egy értelmes, érzékeny és nyugodt gyereknek - nem volt nehéz dolgunk. A második beharangozás meg még nagyon az elején tart.<br />
<a name='more'></a><br />
A Nagy nem volt féltékeny, mikor hazahoztuk a Kicsit, nem volt nála figyelemreméltó regresszió (fejlődésben való visszalépés), nem utált, ilyesmi, szóval a vártnál jóval gördülékenyebben ment.<br />
Így csináltuk.<br />
<br />
Először is. A gyerekeink a családunk tagjai, és nálunk elég nyílt kommunikáció folyik. Így aztán a beszélgetéseink jó részében a Nagy is részt vett, és persze a leendő gyerekünk folyton téma volt. Egyszer beszélgettem egy anyukával, a másfél éves kislánya mellett 30 hetes terhes volt, és azt mondta, a gyereke nem tudja még, hogy testvére lesz... van egy rossz hírem. A gyerek nem hülye, csak kicsi. És ki tudja, miket kombinál ki a kis fejében, ha nem beszélünk vele. Meg aztán nem mindegy, hogy 9 vagy 2 hónapja van valahogy felkészülni arra, hogy lesz egy másik gyerek a családban. Nyilván egy másfél évesnek máshogy, egyszerűbben megfogalmazva kell mesélni, mint mondjuk egy négyévesnek, de szerintem fontos, hogy beszéljünk.<br />
<br />
Sokat nézegettünk régi képeket a Naggyal, milyen volt ő, amikor újszülött volt, meséltem arról, miket csinált, hogy nézett, milyen hangokat adott ki.<br />
<br />
A születésnapjára kapott egy újszülöttbabát, aki Babi névre hallgat. Igaz, a Kicsi majdnem fél éves volt, mire eszébe jutott játszani a Babival, de akkor aztán bepótolta - megszoptatta például, meg fejt neki tejet a saját cicijéből.<br />
<br />
A veszélyeztetett terhességnek megvoltak a maga előnyei is. Mert feküdnöm kellett, és így a nap lefolytatása anyura maradt, így a Nagynak nem volt gond, amikor a mamival kettesben maradt. Szóval olyan ember vigyázott rá, akiben megbízott.<br />
<br />
Sokszor elmondtam neki, hogy kórházba fogok menni, és ott maradok pár napig a kisbabával. Amikor aztán tényleg megszületett a Kicsi, és öt napot kórházban töltöttünk, az volt a családi "parancs", hogy ha a nagy látni akar minket, akkor jöjjenek be (ez, mivel a kórház gyalog húsz percre van, nem nagy dolog). Így hát naponta kétszer eljöttek megnézni minket (például azért jó, mert nem érezte úgy, hogy anya eltűnt, hogy a kistesó elvette tőle), olyankor az üvegen keresztül megtekintették az újszülöttet, aztán betalicskáztam őt a csecsemőosztályra, és mentem beszélgetni. Akkor is eljöttek, amikor mentünk haza, és együtt vittük haza az új családtagot. Az a szomorú tény, hogy elfeledtem ajándékot venni a Nagynak. Szerencsére nem sínylette meg (csak én). Amikor kijöttünk az osztályról, a Nagy megpróbált befeküdni a Kicsi mellé a hordozóba...<br />
<br />
Olvastunk könyvet a tesó-dologról. Érdekes módon ez is csak akkor kezdte érdekelni a Nagyot, mikor a Kicsi már pár hónapos volt. Mi az Anna és Petit olvastuk rongyosra, Olgától kaptuk. Azt hiszem, most majd az anna, Peti és Gergőre fogunk ráugrani (de előtte még jól elolvasom).<br />
<br />
Sose tiltottam, ha meg akarta nézni, óvatosan az ölébe tettük, ha kérte. Igyekeztünk bevonni a Kicsi körüli teendőkbe: krémezhette a popóját, hozta neki a pelust, segített bepelenkázni.<br />
<br />
Sose mondtuk neki, hogy jókat játszhat majd a kistesóval - mert ez nem igaz. Elmeséltük neki, milyen pici lesz, és hogy majd lassan hogy fejlődik. Sose mondtuk neki, hogy szeretnie kell a kistesót - mert szerintem/tünk ez se igaz. Azt is elmondtuk neki, hogy néha mérges is lesz, mert a baba kiabál, vagy sír, és anyának vele kell foglalkoznia, és hogy ez is teljesen rendjén van.<br />
<br />
Az életünk nagyjából a megszokott rendben haladt tovább, csak gazdagabbak lettünk egy kendővel és benne egy babával. Együtt jártunk a piacra, a játszótérre, együtt építőkockáztunk, nem nagyon kellett magára hagynom (és persze egy jó ideig anyu is rengeteget segített).<br />
<br />
Most még nagyon az elején vagyunk, még én is inkább várakozó állásponton vagyok. A kérdésekre készülök fejben, nehogy az éshogylettatesómahasadban kérdésekre zavarba jöjjek. Hogy mit mondok, ha felmerül a kérdés? A jelenlegi verzió szerint: Apa fütyijében van magocska, meg Anya hasában is van magocska, amikor a két magocska összetalálkozik, abból lesz a kisbaba. Ha jön a kérdés, akkor meg Apa meg Anya szerelmesek, és szoktak ölelkezni, olyankor Apa beteszi a fütyijét az Anya puncijába, és ott megy át a magocska.<br />
Vagy lehet, hogy mégis inkább a gólya hozza?<br />
Meséljetek, aki már esetleg túl van ezen, hogy adtátok elő a tesó-ügyet?Ghttp://www.blogger.com/profile/11759569547462267758noreply@blogger.com1