Együtt

Pár éve egy helyes egyszobás albérletben laktunk. Egyszer megesett, hogy nagyon megtépázva értem haza vasárnap este, egy megerőltető hétvégéről. Aludni vágytam, Z meg Casino-t nézni vágyott. És ez alkalommal nem tudtam elaludni a tévé mellett, és amikor ropogtak a csontok, kimenekültem a vécére. Elgondolkodtam, hogy a kádban alszom...
Amikor sikerült megvennünk a mostani (akkor borzasztóan lepusztult) KÉTszobás lakásunkat, elhatározuk, hogy lesz egy hálónk - aludni -, és egy nappalink - nem aludni. Ezen nem akartunk változtatni a gyerekekkel sem.

Megszületett a Nagy. Vettünk kiságyat, kiötlöttük, hogy majd az éjszakákat ott tölti, az első ébredésig. Aztán a Nagy úgy gondolta, hogy neki a kétóránkénti szopi a megfelelő. aztán, ahányszor betettük a kiságyba, annyiszor kezdett el bömbölni. Hát inkább hagytuk a mi ágyunkban, a kiságy ruha (és rendetlenség)tároló lett.

Roppant kellemes és kényelmes dolognak bizonyult: ha a ded elkezdett mocorogni, odafordultam, ő rákapott a cicire, félálomban telerakta a bendőjét, és aztán boldogan aludtunk tovább. A korhatáros dolgokat megoldottuk a nappaliban, ebben se okozott nagy zavart.
Az viszont nagy öröm volt, reggelente Apát és a Nagyot meglesni még álmukban. És aztán a Nagy ébredező-ragyogó pofiját nézegetni, élvezni, ahogy hozzám bújik.
Persze, sok embertől hallottuk, hogy majd nem tudjuk kirakni az ágyunkból, és majd milyen balhék lesznek.

Másfél éves kora körül kezdett el zavarni minket, hogy a Nagy szeret keresztbe feküdni az ágyunkon, így nekünk az ágy két széle marad. Elballagtunk a boltba, beszereztünk egy ágyat. Gondoltam, összerakják Apával, majd belecsempészünk pár plüsst, és szép lassan átfekszik oda, ha megszokta színét-szagát (és még akkor is idejében szokik át, a kistesó érkezése előtt).
Megérkezett az ágy, a fiúk összeszerelték, betaszigálták az ágyunk és a fal közé. A Nagy vételezett egy párnát a mieink közül, vitte a takaróját, és befeküdt. Azóta ott alszik.

Most már azon törjük a fejünket, hogy a Kicsinek is ideje lenne ágyat venni, bár ő sokkal nyugodtabban - és pláne velünk párhuzamosan - alszik. És vele is olyan jó együtt aludni, és néha meglesni álmában.

És nekem jó, hogy nem egy éhes, bömbölő valakit kell újra álomba varázsolni a szomszéd szobában. És nem kell az ijedt (mert rosszat álmodott) Nagyhoz futni, csak átnyúlok az ágyába, megfogja a kezem, és máris megnyugszik. Szeretem.