Ajándékozás, jutalmazás

Ajándékot azért adunk a gyereknek, mert van (mármint a gyerekünk). Szeretnénk vele örömet okozni, látni, ahogy az arca ragyog, amikor megkapja. Nem érdekes, hogy ügyetlen, hogy visszabeszélt, de most születésnapja, karácsony van, vagy csak úgy, meg akartuk lepni.
Jutalmat akkor kap a gyerek, ha jó volt, ügyes volt, megfelelően cselekedett, úgy, ahogy az illő, ahogy elvárjuk tőle. A jutalmat várja, hiszen elhúztuk az orra előtt a mézesmadzagot: " ha elrakod a ruhádat, kapsz egy csokit".
Érdemes a jutalmazással csínján bánni. A túl sok jutalmazás is lehet káros. Amikor a gyerek valamit nem a tevékenység öröméért tesz, hanem a jutalomért, hát az a tevékenység már talán nem is olyan hatásos. Meg aztán mi lesz, ha a gyerek már csak azért rakodik el maga után, hogy megint kapjon egy Pókemberes bögrét (esetleg a hónapban a negyediket)?
A jutalom aztán azt is jelentheti a gyereknek, hogy "ha jó vagyok, kapok valamit, de ha nem vagyok jó, akkor nem is szeretnek". Ez szorongáshoz is vezethet, azt meg ugye próbáljuk elkerülni.
Talán az a jó út, ha a gyereket a helyes cselekvésekért inkább megdicsérjük, megsimogatjuk a fejét, ha ügyes volt. Néha jutalmazhatunk is, de a minden-ötös-egy-húszforintost-ér megintcsak túlzás. A dicséretünk, az elismerésünk mindennél többet ér a csemeténknek.