Együtt

Együtt aludni sokféleképp lehet: a szülők-gyerekek egy ágyon, a szülői ágy mellé, azzal egy szontbe szerkesztett kiságyban, a szülőkkel egy szobában, de külön ágyban.
Együttalváson most azt értem, hogy a ded a szülőkkel egy ágyban alszik.
Az együttalvás jó. Nekünk.
Félni nem kell tőle, általában jól megy, ha ezt választjuk. Nálam annyira működtek az anyai ösztönök, hogy ha Apa szusszant egyet, nekem máris kipattant a szemem, megnéztem, nem a kölök fele fordult-e (nem), aztán szunyáltam tovább. Nem, egyikünk se feküdt rá sose.
Fontos, hogy ebben (is) egyetértés legyen apa és anya között. Ha apa utálná, ha valaki odaszemtelenkedne, akkor ne erőltessük.
És melléje van néhány alapszabály, amivel biztonságos lehet:
1. Módosult tudatállapotban(pia, drog, nyugtató) inkább ne aludjunk együtt.
2. Dohányzó szülő mellett nem túl kellemes dolog aludni.
3. Kicsi gyerek itt se kapjon párnát, és óvatosan a takaróval is. Az ágyban a felnőttek mellett úgyis magasabb a hőmérséklet, elég egy vékonyabb takaró.
4. Vigyázni, le ne bucskázzon a ded az ágyról: lehetőleg ne ő aludjon az ágy szélén, vagy toljuk a falhoz.
5. Lelógó, éles ékszerektől szabaduljunk meg, a hálóruhán ne legyenek hosszú madzagok, mert a baba belekeveredhet.
6. A túlzottan kimerült anyuka/apuka is mellőzze az együttalvást; ilyenkor ugyanis nem úgy ébreszthető az ember, mint egyébként (igaz ez az 1. pontra is), márpedig ez a legfontosabb tényező: felébredni, ha szükség van rá.
7. A legfontosabbat majdnem elfeledtem: kell egy méretes ágy, hogy mindenkinek legyen helye.

A mi ágyuk 160 centi széles, ezen már elfértünk, egész kényelmesen. A Kicsi nemrég kapott új ágyat, és ő (is) élvezi, hogy elég és saját helye van. Itt volt az ideje.

A Nagy ébredezik, a Kicsi boldog.

Itt olvashatsz alaposabban a témáról, én is azt tettem.