Mese-mese, mátka

Mesélni mindig. Az aprónép szereti a meséket, feloldja a feszültségeket, megnyugtat (másoknak is hasonló gondjai vannak), bővíti a gyerek szókincsét, fejleszti a gondolkozását, a képzelőerejét, megerősíti, elmélyíti a szülő-gyerek kapcsolatot. Mesélni azért jobb, mint megnézni a filmet, mert mese közben a gyerek kedve szerint "szűr", azt képzel el, amit elbír, szóval ha a farkas megeszi a Piroskát, akkor nem lát véres húscafatokat lafogni a képernyőn, hanem egyszerűen átsiklik a megevés fölött, ha az túl erőszakos lenne neki (a klasszikus mesék ideje amúgy is inkább öt év körül jön el).

Szóval mesélni remek dolog.

Szakemberek szerint a gyereknek az a legjobb, ha nem könyvből, hanem fejből kapja a mesét.

Mi úgy kezdtük a mesélést, hogy este, elalvás előtt, mindig végigsoroltam a nap történéseit, elmentünk a piacra, emlékszel?, vettünk cseresznyét, hazahoztuk, megmostuk, nagyon ügyesen kiköpted a magokat... aztán jöttek a mesék Tücsök Tamásról, aki olyan kicsi medve volt, hogy elfért az anyukája zsebében. Tücsök Tamás eltörte a poharat, kapott tortát, buszozott az anyukájával, elvonatozott a nagyszüleihez, ilyesmik. Akkor lázadtam fel, amikor Tücsök Tamás kakás-pisis sztorijait háromszor egymás után el kellett mesélnem, és érdekes módon Tamás se forszírozta a saját meséket. Így aztán szépen átszoktunk a könyves mesékre.

Ha olvasunk, gyerekkönyvekből (is) óriási a kínálat, igen változatos a minőség is: remek szöveget elbaltázott grafikával éppúgy találni, mint remek rajzokat silány mese mellett.

Sose essünk neki ismeretlen mesét olvasni. Elég nehéz kimászni a meséből, ha hirtelen: " ...és akkor a farkast felgyújtották"; ha nem akarunk neki ilyet olvasni.

Hogy válasszunk a rengetegből? Például látogatóban mintegy véletlenül elbóklászhatunk a vendéglátó gyermek könyvei közé, és megnézhetjük, mi köti le a mienket. És ami nagyon fontos: nekünk kell hogy tetsszen az a könyv. Ha megvannak, elő lehet szedni a saját gyerekkori könyvecskéinket.

Életkor szerint
Kicsi gyereknek (másfél évesnek) pár oldalas lapozót, keménykötésűt, vagy textilt, a lényeg, hogy strapabíró legyen. Nagyobbacskának (mondjuk, kettő fölött) kevés, szépen megfogalmazott szöveg, egyszerű, jól látható rajzokkal. Még nagyobbaknak (három felett) talán már nem is kell kép, elég a jobbára szöveges mese. Jobb fajta könyveken fel is van tüntetve, milyen korosztálynak szánják, és például a Pagony oldalán életkor szerinti ajánlásokat is találhatunk.

A magunk kedvére
Olyan képeskönyvet válasszunk, ami nekünk is tetszik, olyan mesét, amit talán hatvanhetedszerre is hajlandóak vagyunk felolvasni (vagy fejből elmondani).

Az ő kedvére
Másfél-két évesen a lapozós könyvek a nyerők. Utána jöhetnek azok a mesék, amik hasonló problémákkal foglalkoznak, mint amivel a gyerek találkozik - elmenni a boltba, ajándékot kapni, betegnek lenni-meggyógyulni. Aztán állatos mesék, és lassan - természetesen gyerektől függően - a "tündér"mesék, királyfik, tündérek, manók, legkisebb fiúk, okos leányok. Úgy vettem észre, hogy a gyerek kifejezi idővel a mesekívánságait, szóval nem kell félni, hogy nemjó mesét olvasunk neki.

Konkrétan, elmesélem Tamás könyvi pályafutását. Miután annyira szeretem a könyveket, megfogadtam, hogy nem vásárolok meg minden gyerekkönyvet, ami szembejön. Felesleges is, mert a gyerekek szeretik az állandóságot, tehát nem fogunk naponta mesekönyvet váltani, akkor meg csak a helyet foglalják... így is van jó pár nemforgatott könyv.

Lapozó: ezt a turkálóban találtam. Sokat nyúztuk.

Marék Veronika-korszak: A csúnya kislány, rogyásig (éppen most Andrisnak olvassa Apa), Boribon és a 7 lufi (kölcsönkaptuk), Boribon beteg, Boribon és Annipanni. Többet nem vettem meg, ezzel is remekül elfoglaltuk magunkat.

Böngészők - Nyári böngésző, tűzoltós nyüzsi-könyv, Mit?Miért?Hogyan? sorozat könyvei. Nézegetni, keresgélni, megtalálni, kis történeteket kiagyalni (ezt inkább nekem kellett) jó móka. A MMH sorozat már nagyobbaknak - három, és főleg afölött - szól, sok információval, kihajtható ablakok mögötti újabb képekkel. Ezt pl. úgy vettük, hogy minket is érdekeljen :D

Anna és Peti - már elmúlt három hónapos Andris, mikor a testvérem-születik mese elkezdte érdekelni, akkoriban nagyon sokat olvastuk.

Vele egy időben futott a tankolós könyv, A benzinkútnál. Itt az volt az érdekes, hogy meg kellett tankolni a motort, az autót, a markolót.

Már óvodás vagyok - nagyon szerettük, találó, kedves mesék vannak benne, Janikovszky egy zseni volt. Jó.

Vidám mesék - a szöveg ugyan néha döcög egy kicsit, de alapjában véve jó mesék vannak benne, jól el lehet rajta andalodni. Tamás nem szereti az Okoska-botocska mesét, mert az félelmetes...

Mirr-Murr kalandjai - ez az utóbbi idők legnagyobb fogása volt. Húsvétkor lepasszoltuk pár órára a fiúkat Gyöngyimamáéknak, és elbuszoztunk Zalaegerszegre, ott a kedvenc antikváriumban találtam. Aznaptól három hétig SEMMILYEN más könyv, mese, lapozó nem kellett, és minimum három mese volt az adag.

Négyszögletű Kerek Erdő - na, ez azért nagy falat még a majdnem-négyévesnek, de szereti hallgatni.