Evéshez jó, ha van saját tányérja-kanala-villája. Tudom, késvillaolló-gyerekkezébenemvaló, de azért egy nem túl hegyes holmi, pláne egy másfél évesnél már igen jól jöhet. A tányér ne legyen törékeny, mert lehet, hogy a másnapot se éri meg. Szerintem jó, ha van pereme, a lapostálról-rizst-enni még felnőtteknek se biztos, hogy megy, ha van karimája, annak neki lehet támasztani a kanalat. Vannak olyan tányérok, amik azt ígérik, hogy odatapadnak az asztalhoz. De csak ha lökdös a gyerek. Ha felkap, hogy a falhoz vágja azt semmilyen tányér nem fogja meghiúsítani. Kanálból olyan kell, aminek nem éles/sorjás a széle, nem túl mély, és nem nagyon széles: ciki, ha nem fér bele a kölök szájába. Példul az ikeás nagyon mutatós-mókás, de a villa kicsit túl bökős, a kanál meg kicsit széles. Kanálból érdemes többet beszerezni, ha a gyerek is megkívánja a kanalazást, akkor is jusson a mi kezünkbe is. Kóros lustaság (amilyen nekem is van) esetére érdemes váltás cuccot beszerezni. Külön öröm lehet egy nagyobbacska gyereknek, ha maga választhatja ki a saját nagyfiús/nagylányos tányérját...
Főleg az elején (jó) pár darab előke is a cájg része. Rengeteg fajta elő(ny)ke van forgalomban, próbálgassatok. Kisebbeknek még elég a kis nyakbakötős alapdarab. Lehet kapni zsebes fazonokat, ideális megoldás, ha nem szeretitek, hogy kipotyog a ded szájából a falat. Nekünk a műanyag köpenyszerű jött be, mert azt elég volt a kaja végén leslagozni, illetve az ujjas, amit Zolipapa csak kényszerzubbonynak hív (a sógoromnak ellenben felcsilant tőle a szeme), mert az meg többnyire megvédi a hosszúujjú pólót a sanyarú újramosástól.
Inni. Lehetőleg pohárból tanuljon meg (finoman szólva, nem vagyok híve a cumi(k)nak), kicsi, kifele kicsit szélesedő pohárból lehet megpróbálni. Mi ilyet az előző lakó cuccában találtunk, kis kerámia kávéspohár. Később a műanyag poharak mellett a csőrös poharat(vagy varázsitatónak is hívják) vezettük be, ez nagyon praktikus, nem nagyon folyik belőle a víz (az persze, hogy semmi nem folyik ki, nem igaz), ha felborul, sem gáz, ideális utazáshoz, játszótérre, jönni-menni, vagy otthon a játék hevében felkapni. Üvegpohárral várjunk, a vékonyabb fajtát könnyen elharaphatja a gyerek. Kerámiapoharat adhatunk a kezébe, ha már nem hajigál.
Az etetőszék megint megér egy misét. Rengeteg van, gurulós, hátradönthető támlájú, asztalra szerelhető, rajzasztalként használható, akármilyen. Azt gondoljuk végig, hogy mennyit szánunk rá, mekkora a helyünk, akarunk-e több gyereket is kiszolgálni vele, sokat mozgatjuk-e, lesz-e helyünk arra, hogy később kisasztalként használjuk. Az asztalra szerelhetőket otthonra nem ajánlom, de utazáskor, nyaraláskor igen jól jöhetnek. Ha hol itt eszünk, hol ott (ingázunk a konyha meg az ebédlő között), vehetünk gurulósat, de számítsunk rá, hogy a kölkünk az első adandó alkalommal megpróbálja eltolni, vagy ha benne ül, elhintáztatni magát. Ha oda (is) szeretnénk az asztalhoz ültetni, vegyünk olyat, aminek leszerelhető az előlapja, így ha kicsit megnő a gyerekünk, levesszük a lapot, és odatoljuk a széket az asztalhoz.
A mi arzenálunk:
otthonra vettünk egy ilyet, drága volt, de én szeretem. Nagyon stabil, nem nagyon lehet hintázni vele előre-hátra, és meg se moccant, mikor a kétéves úgy mászott fel rá, hogy fellépett a merevítőre, és fellendítette magát. Van előlapja, ez akkor jött jól, mikor a fiúkra rájött a picassozhatnék, és mindent telepingáltak az étellel.
Amikor ezt befejezték, levettük a tálcát, és odaülhettek az asztalhoz.
Anyu valahonnan szerzett egy ilyet. Eleinte nem örültem, mert ez a szétszedhetős fazon, azt súgta valami, majd jól szétesős fazon lesz.
Nem lett az, és a fiúk néha ott esznek mellette, máskor meg Zizi az asztalhoz telepszik; persze anyunál erre van hely, otthon, nálunk nem menne.
Anyu szerezte ezt is. Alap Ikeás darab, de jó. és olcsó.
És szintén anyunál van egy ilyen. Eccerű, ócsó, meglepően jól működik, hhihihi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése