A javaslat szerint hat hónapos korig kizárólag szoptatás/tápszer, utána lehet megkezdeni a hozzátáplálást (persze, a bébiételekre is ráírják, meg sok gyerekorvos is javasolja, hogy négy hónapos kortól, de merjünk várni). Természetesen nagy egyéni eltérésekkel.
A mi szabályunk az, hogy ha a gyerek majd' megveszik az ételért, amit a kezedben lát - a Nagy kis híján leugrott Z öléből az almáért -, akkor el lehet kezdeni a hozzátáplálást.
Az se feltétlenül baj, ha a nyolchónapos még nem akar almát enni anyatej mellett/helyett. A mieink még nem voltak fél évesek, mikor rábuktak az almára.
Hogy miért nem csapunk bele a lecsóba? Mert egyrészt a gyermek még járatlan az ízekben, leginkább az édeset ismeri, és ha azt akarjuk, hogy egyen is később, csak óvatosan, nagy türelemmel vezethetjük be az ízek világába (húúúúú...). Másrészt vannak olyan étkeink, amik allergiát okozhatnak, és azt meg ugye a legtöbben szeretnénk elkerülni. Aztán meg egyre nagyobb probléma az elhízás, így naná hogy igyekszünk megtanítani a gyerekünknek, hogy ne tömje magát üres kalóriákkal - de ez már kicsit kilóg innen.
Ezek alapján aztán van bizonyos sorrend, hogy milyen életkorban milyen alapanyagokból kínálgathatjuk a sarjainkat. Ez már könnyen elérhető. Én nagyon szeretem a könyveket, szakácskönyvből több kiló van, persze babaszakácskönyvem is van, a végén egy szép, alapos táblázattal a hozzátáplálásról. Amitől az elején kicsit pánikba is estem. Az ugye, világos, meg le is írják, hogy egyszerre mindig csak egy új ízt vezessünk be, és minden új cucc előtt hagyjunk négy-öt napot. ÉS abban a nyüves táblázatban annyi kaja van felsorolva, hogy lehetetlen őket mondjuk egy hónap alatt mind bevezetni. Persze, nem is kell. A saját ízlésünkhöz válogassunk.
Ha bevezettünk egy új akármit, figyeljünk. Ha a gyerek csalánkiütéses lesz, hasmenése van, vagy csak egyszerűen megfájdul a hasa, akkor az adott alapanyagot tegyük (egyelőre) tiltólistára. És persze vannak olyan ételallergiák (liszt-, tejcukor-, tejfehérje), amik amúgy is speciális étrendet kívánnak.
Alapszabály, hogy elválasztódás(=gyerek igénye szerint folyik tovább a szopi) esetén először a szopi, utána a kínálás. Ha elválasztunk(=le szeretnénk szoktatni a szopásról), akkor először kaja, utána esetleg cici.
Igyekezzünk a zöldségek, gyümölcsök saját ízét megismertetni. Felesleges cukrozni, az alma, banán, barack elég édes magában is. A sóval is csínján bánjunk, egyéves kor alatt egyáltalán ne sózzunk. A csecsemők ízérzékelése sokkal jobb, mint a mienk, se a só, se a cukor nem fog hiányozni.
----------------------------------------------
Hatodik hónaptól
Az első szinte kötelező jelleggel az alma. Elég édes, mindig könnyen hozzáférhető, sokféleképpen lehet felszolgálni, nem terheli meg a kisembert, nem allergizál. Próbálhatjuk először a levét (nem dobozos almalevet!) adni, kiskanállal, vagy üvegreszelőn. A mieink az almaszeletet szerették szopogatni.
Az őszibarack is mehet elsőnek, azt akár villával szét lehet nyomkodni, hasonlóan a banánhoz.
A krumpli is kíméletes fajta, főzzük meg héjában, passzírozzuk széjjel.
Sárgarépa, cékla, sütőtök főzve, sütve.
Meg lehet próbálkozni a meggyel is, pláne egy kis zabpehellyel még felnőtteknek is nagyon finom.
Hetedik hónaptól
Jöhet a banán, a körte. A banánnal óvatosan, magas a káliumtartalma, és székrekedést okozhat. Esetleg a narancsot vagy a citromot is bevezethetjük, de ezt talán inkább majd egyéves kortól, pláne, ha van allergiás a családban.
A zöldségek közül beköszönhet (főzve, párolva, passzírozva) a cukkini, a brokkoli (a hasfájós gyerekünket kímáljük meg a brokkolitól), zeller, spárga, pasztinák, tök, borsó.
Megkóstoltathatjuk a pulyka-vagy a csirkehúst, darálva (például a vasárnapi levesből kiemelve egy keveset, és répával összeturmixoljuk, persze akkor, ha a leves nem csípős).
Megjelenhetnek a fűszerek is: petrezselyem, zellerlevél, kapor.
Nyolcadik hónaptól
Gyümölcsök közül következhet a görögdinnye, a sárgadinnye, sárgabarack, szilva, cseresznye.
Zöldségeknél meg a szelesek: karalábé, kelkáposzta, karfiol, hagyma.
Marha, sertés, csirkemáj, hetente legfeljebb egyszer.
És a fűszerek közül a bazsalikom, kakukkfű, oregánó, borsika, borsmenta, citromfű, persze csak nagyon kevés.
Tizediktől
A lehetséges gyümölcsöket már mind felsoroltam.
Zöldségből beköszönhet káposzta, padlizsán, zöldbab, rebarbara, mángold, és heti max. egyszer sóska vagy spenót.
Hozzáfoghatunk a tejtermékek kóstolásához is (csak ha nincs a családban allergiás, akkor várjunk legalább egyéves korig): kefír, natúr joghurt (remek a főzelékekhez tejföl helyett), túró, sajt (de azért ne márványsajttal kezdjük...).
Tiltólista
cukor, só, keksz, ropi, csipsz, babapiskóta, csoki, cukorkák, nyalókák, felvágott, virsli, májkrém, szalonna, kolbász, zsír, velő, pacal, kóla, szénsavas üdítők.
(Egyéves kortól kicsit már más lesz a dolog, arról külön posztban fogok megemlékezni).
----------------------------------------------
Dolgozhatunk friss áruval, de mirelittel is - ha elég előrelátóak vagyunk, magunk is fagyaszthatunk. Jók a bébiételek is. Persze ahhoz, hogy olyat vegyünk, ami nem cukros, nem sós, és pont az van bene, amit akarunk, na, ahhoz olvasni is tudni kell. A bébidesszertek teljesen feleslegesek. Szerintem még jó is, ha végszükség esetére tartunk otthon pár üveggel - mikor nem sikerült idejében hazaérni, vagy kiderül, hogy a megvett fagyasztott áru megromlott. A Nagy sose ette meg a teljes üveg bébiételt, én meg nem szerettem, hogy nyitva van az üveg, így elég hamar áttértünk a főzőcskézésre.
Egy kis anyatej vagy tápszer a kajába segíthet abban, hogy a baba mégis megkóstolja. A későbbiekben is alkalmazzuk ezt a trükköt: a már megszokott ízek mellé csempésszünk be egy újat. Például a krumpli mellé egy csipet csirkehúst.
Vegetáriánus babák táplálása kicsit bonyolultabb meló, és még sok a téveszme. A lenti forrás egy jó fogódzó, hogy ezt hogy is kell csinálni.
Ha a gyerek nem kéri a felajánlott étket, ne essünk pánikba, és ne erőltessük. Majd megkóstolja később (vagy nem). Nem egyszerű, persze, de türelem. Pár nap múlva újra meg lehet kóstoltatni.
És ami fontos: járjunk elöl jó példával! Együnk jóízűen, és együnk a gyerekünkkel együtt. Ültessük az ölünkbe, tegyük hordozóba, vagy ha már maga is tud ülni, az etetőszékbe. És ha együtt leültünk, beszélgessünk is, terítsünk meg szépen, adjuk meg a módját. Jó, ha a gyerek is megtanulja a slowfood szépségeit. Etetőszékből is biztos találunk kedvünkre valót (az én "kedvencem" az öt fokozatban hátrahajtható támlájú - hogy az mire lehet jó?).
Ha megfogná az étket, nosza rajta!, engedjük meg neki, a tapintás fontos tapasztalás. Ne legyen forró a kaja. Ha ügyes a baba, és már tud önállóan ülni, akár meg is próbáálkozhat az evéssel, egy kis főtt répát fogak nélkül is meg lehet csócsálni (azért legyünk résen).
2009. július 21., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése