2009. augusztus 8., szombat

Ringató

"Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel."

Ezt Kodály Zoltán bácsi mondta, és annak a foglalkozásvezetőnek a mottója, akihez jártunk. És igazán találó, pedig nem vagyok idézetfüggő, azt valahol elhagytam az érettségim után.
Arról, hogy milyen fontos a korai kötődés anya (apa) és gyermeke között, rengeteget írtak már. Hogy a szeretet micsoda inspiráció a fejlődéshez, azt is rengeteget figyelték, tapasztalták, megörökítették.
Ugyanilyen közhelynek számít, hogy a csecsemőt megnyugtatja anyja közelsége, hangja, a ritmusos mozgások, mert ezekkel kicsit mindig az anyja hasában érezheti magát. Azt szinte meg se merem említeni, hogy a rigmusok, dalocskák, mondókák milyen hihetetlen módon fejlesztik a ritmusérzéket, a koncentrációs készséget, az egyensúlyérzéket, a nyelvi képeségeket. Na, a föld alá bújok szégyenemben, hogy megemlítem, mennyi biztonságot ad egy csecsmőnek, ha bizonyos rend van körülötte, ha tudja, most mi következik (anya énekel, ez az ének a fürdést/öltözést/sétát jelenti)

Amit kevesebben vállalnak: akkor is énekeljünk, ha (szerintünk) nincs hangunk, a gyereket baromira nem érdekli, hogy pontosan énekelünk-e, legalábbis az elején. Például apukánk nem egy Pavarotti, de a Nagy mégis tőle szerette a Bóbitát. És hát az énekképesség is fejleszthető, nem igaz, hogy nem, Apánk elég tisztességesen el tudja fújni a Bóbitát (meg a Don-dont, meg az almásat meg a Micimackósat).

A csoportos foglalkozásoknak több előnye is van. Közösségbe járhatunk, ahol hasonszőrű anyukákkal, azaz hasonszőrű élethelyzetekkel és problémákkal találkozhatunk. Közösségbe kerülhet a gyerekünk, megfigyelhetjük, hogy reagál (egy egyévesnél már elég megbízhatóan kiderül, milyen a habitusa, sőt még korábban is). És nem utolsósorban tanulhatunk mondókákat, versikéket, dalocskákat, jó esetben remek szűrőn keresztül, jó válogatást kapunk.

A csoportos foglalkozások hátránya, hogy szinte mindig van anyuka, aki mindent jobban tud, és meg is osztja veled, és biztosan van anyuka, aki a beteg gyerekét beviszi - úgy szeret itt lenni, majd utána elmegyünk orvoshoz!. És persze az időponthoz és a helyhez igazodnunk kell.

Bibliofil szerencsétlenség vagyok (nagyobb lakást is főleg azért szeretnék, hogy a könyveink végre megint velünk legyenek...), természetesen ilyen témájú (szak)könyveket is beszereztem. Forrai Katalin nevében bízhatunk: Jár a baba, jár, Ének a bölcsődében (szakmai anyaggal), Ének az óvodában (szintén), nekem ez utóbbi a legnagyobb kedvencem, szerintem csúcs válogatás, és több, mint alapos. A Cini-cini muzsika vagy a Csepü, lapu, gongyola is remek gyűjtemény, az már kották nélkül.

Persze ezeken kívül rengeteg helyről lehet zenét gyűjteni, Kolompos, Kaláka, Halász Judit, Alma, felsorolni se bírnám. Személyes kedvencem a Ghymes, azt szoktuk hallgatni otthon.


Mi ilyenre jártunk-járunk: http://www.ringato.hu/
De például van ilyen is: http://www.tucsok-zene.hu/
Vagy ilyen: http://www.kerekito.hu/
Ha ismertek mást, kérlek, oszzátok meg velem is, hadd bővítsem a listát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése