Másfél év

A másfél évesem tevékenykedik. Felmászik, lemászik, kimászik, bemászik, átmászik, visszamászik, jön-megy, szerel, lábujjhegyen tipeg, guggolászik, négykézláb, két lábon, hasmánt, háton, leszed, kivisz, behoz, teker, csavar, kalapál, kiszed, dobál...

Hogy ne borítsa széjjel a konyhát, gyerekzárral lezártuk a fiókokat (ő még nem tudja kinyitni). Két szekrény nyitva maradt, az egyik a mosogató alatti, oda beülhet(nek). A másik a műanyagos, ott vannak a gyerektálak/poharak, és van egy doboz, tele gyerekedényekkel, sajtosdobozzal, kicsi vágódeszkával, merőkanállal. Ezek a holmik nem túl sérülékenyek, hamar össze tudom kapdosni, ha szétszórta, és mégis jól el tudja magát foglalni, ha kijön utánam.

A nagyszobában van a gyerekrészleg, itt fonott kosarakban állnak a játékaik, és tartok egy nagyobb füles kosarat is: ebbe tudom szükség esetén gyorsan bedobálni a szertefekvő játékokat. Nagyon hasznos :D

A régi, nem használt játékokat bedobozoltam. Egy doboz került a Nagy ruhásszekrényébe is. Mióta a Kicsi megtalálta ezt a kincset a szekrényben, azóta nem hajigálja szét a Nagy ruháit.

Ha pakolok, időnként megkérem, hogy a játékát dobja be a füles kosárba, vagy a koszos harisnyájával ballagjon el a fürdőbe, és ő boldogan rohan, és világít a pofija a büszkeségtől, ha megdicsérem.

A Nagy imádott teregetni. Mindig leszedte, amit felteregettem. Egészen addig, míg a kezébe nem nyomtam a zoknikat, attól kezdve buzgón rakosgatta azokat a szárító alsó rácsára.

Együttműködő másfeles már segíthet az öltözésben is. Kiteszek két-három harisnyát meg pólót, és válasszon (ha kedve tartja). Ilyenkor már szívesen próbálkozhat öltözni is, én hagyom, hadd próbálkozzon, ezt az időt bekalkulálom a készülődésbe.

Lehet segíteni az ebédben is :), egy étkéssel a padlizsánt, a gombát remekül el lehet trancsírozni. Lehet zenélni fakanállal egy láboson, megmosni, megtörölgetni a zöldséget, gyümölcsöt.

A Nagy szívesen segít mosogatni. Ő már szól is, hogy csak műanyagokat mosogat, mert azt nem töri el. Ha a mosogató szélére odaterítek egy konyharuhát, kevésbé ázik el a gyerek meg a konyha.

Nekem egyébként ezt meg kellett szoknom. Hogy a kisember szívesen segít, de ennek az az "ára", hogy nem lesz olyan szép a padlizsánkocka, hogy sokkal lassabban megy a főzés, hogy az a műanyag tányér esetleg titkos újramosogatásra szorul. Ellenben kevesebb lesz a "necsináld!", a "jajnembírommár!", a "gyereleonnan!"