Várakozás

Igyekszem kikerülni, hogy a gyerek(ek)kel sorba kelljen állni. Viszont szoktunk vonatozni (úgy döntöttünk, hogy amíg lehet, nem veszünk autót), az egyik nagymama Zalában, a másik a Kisalföldön él. Várni kell az orvosnál, vagy a postán...

Ha előre tudom, hogy várnunk kell, persze készülök.
Képeskönyv, szivacslabda (az nem okoz fájdalmat), kisautó, bábok. Az ujjbábokkal az enyémeket elég jól le lehet kötni. Ha dobozban viszem, akkor lehet tapogatóst játszani: benyúl a Nagy a dobozba, és megpróbálja kitalálni, mit fogott meg.
A kisebbek szívesen veszik az ölbéli játékokat, pláne ha máskor is hallják őket. A Dobi-dobi hátát cíművel egész sokáig el lehet szórakoztatni akár a nagyobbakat is.

A Naggyal sokat játszottuk az utcán a Smarties-játékot. Vettünk egy dobozzal, és egyesével megettük. Amíg kisebb volt (kétéves kora körül), meg kellett mondania, milyen színű a bogyó, ami kijött. Mostanában már meg kell tippelnie, milyen színű jön majd ki.

Oltáskor mindig dugok a zsebembe valami apró játékot, elterelni a fájásról a figyelmet.