Apa

Ne hagyjuk ki apát a családból! Se érzelmileg, se fizikailag.
Hagyjuk őket időnként kettesben. Nem utolsósorban azért, mert nekünk, anyáknak is szükségünk van/lehet egy kis gyerekmentességre.
És ami legalább ilyen fontos, nekik, apának és gyermekének/gyermekeinek kell, hogy együtt legyenek, kialakítsák a saját szokásaikat, hogy figyeljenek egymásra, hogy legyenek élményeik, saját élményeik.
Ezt el lehet kezdeni a csecsemővel(nem újszülöttel...) is, aggódósok csak a fürdőbe vonuljanak el. Nem kell több nekik, mint egy óra. Ennyit a bébi is kibír(hat) anya közelsége nélkül, és legalább apa is felfedezheti a gyerekét. A nagyobb gyerekeknél meg talán kötelezővé is tenném.
Ennek ne álljunk ellen, pláne ha apa is szeretné. Az tiszta önzés, hogy a saját bizonytalanságom miatt nem engedem őket kettesben lenni. És persze nem fog egyikük se kevésbé szeretni. No meg olyan jó nézni a lelkes kölköt, a lelkes apukát, amint mesélik, hogy mit csináltak együtt.