Hiszti a gyakorlatban

Mit is tehetünk?

Hát, türelem rózsát és előbb-utóbb ójra mosolygó gyermeket terem.

Persze, én is tudom, hogy nem mindig lehet türelemmel kivárni, míg a köd feloszlik a kemény kis buksiban. Vannak persze ötletek, amivel ha megszüntetni nem is, de a hisztik számát csökkenteni lehet.

Csak olyan esetben tiltsunk, amikor az valóban szükséges és fontos, amúgy lehetőleg támogassuk az önállósulási törekvéseket (így idővel nekünk is könnyebb lesz). Például konnektorba nem szabad nyúlkálni, és a gyerek, aki két hete állt lábra, tényleg ne lépcsőzzön egyedül.

De lehetőleg hadd öltözzön ő egyedül/kis segítséggel; nyilván lassabban megy, de ezt az időt számoljuk bele. Próbálkozzon villával (nem éles késsel) enni, nem kell etetni mindig. Nálunk a Nagy rendszeresen bejár a csokiboltba, ő választhat magának kiscsokit, a Kicsinek is, és még ki is fizetheti. Ilyenkor én kint álldigálok a bolt előtt...

Hadd másszon! Nem eltiltani kell a jövés-menéstől, csúszdától, mászókától, hanem hagyni, ahdd próbálkozzon, de álljunk a közelében, hogy szükség esetén segíthessünk, elkaphassuk.

Ha az utcán járunk, próbáljuk elkerülni a "veszélyes" helyeket: ha ő sütit enne, és nem akarjuk, akkor lehetőleg kerüljük el a cukrászdát menet közben.

Ha gyerekkel kell menni/járni bevásárolni, akkor legyen feladata: segítsen a tejet a kosárba rakni, megkeresni a szalvétát. A mienk választhat magának egyvalamit (többségében ez Túró Rudi avgy egy kis csoki), amit megkaphat. Sőt, ő is szokott "bevásárlólistát" írni, vagy az enyémre vigyáz.

Ha kitört a balhé... szégyenre semmi ok, a legtöbb ember gyereke átesett ilyenen, és különben is, most a kis méregzsák megnyugtatása a lényeg, a többiek meg a véleményük le van sz*va (bocs).
A konzekvens viselkedés nagyon fontos. Ne hátráljunk meg a hiszti miatt. Ha a randa játékautót nem akarjuk megvenni neki, akkor ne vegyük meg a sivítás hatására se. Ebből ugyanis a gyerek hamar rájön, hogy az arénázás kifizetődik, és akkor könnyen elszabadul a pokol, és a sima "ne vedd fel, mert túl meeg az a pulcsi" mondatra is kitör a második világháború. Ha a gyerek látja, hogy nem éri el, amit akar, előbb-utóbb megbékél.
Persze kompromisszumokra legyünk kaphatóak.

Sokszor segít egy nagy ölelés, mert a gyerek a nagy hisztiben alig vár egy kis ölelést, az azt jelenti neki, hogy biztonságban van.
Van, akinek el lehet terelni a figyelmét egy érdekes autóval, hirtelen elővarázsolt zsebjátékkal.
Van, aki ilyenkor is észnél marad, és valami áthidaló megoldásra rá lehet venni ("most nem szabad megenni a csokit, de ebéd után kaphatsz belőle").
Előfordul, hogy valami hirtelen hatás kell a gyereknek, kimegyünk a hidegbe, a sötétből a világosba, Döbbenetes hatása van, ha elkezdjük ugyanazt csinálni, mint ő (csak erre keveseknek van meg a kellő bátorsága, mondjuk a szupermarketben lefeküdni a földre...), de lehet, hogy csak a teljes meghátrálás segít: hagyjuk el a helyet. A Nagynak eddig mindig bejött, ha csak mondtuk, hogy amennyiben folytatja a hisztit, kimegyünk, és kint várjuk meg apát.
És az is lehet, hogy a gyerek ilyenkor nem lát, nem hall, csak tombol. Lehet, hogy csak az segít, ha kiadhatja a dühét, és nekünk azt meg kell várni. Figyeljünk rá, nehogy megsérüljön, vagy baja essen másnak, de ha így könnyebbül meg, akkor várjuk ki. Nincs mese.