Ablak

Tegnap ablakot meg függönyt mostam.
A függönyöket szombat este leszedtük, és - a tévében hallottam - egy kiló sót egy fél kádnyi vízben feloldva beáztattam. Gyilkos lé oldódott le róluk...
Másnap reggel kímélő programon kimostam. A nap folyamán háromszor is.
Az ablakokat is lemostam, bár most nem voltam annyira bio. Régen, talán két éve is megvan, hogy ablakot mostam (szégyen, bár közben volt egy házfestés is), és mégiscsak belváros: szutykosak voltak, na. Száraz pelenkával végigtöröltem az ablakot, ezzel leszedtem az ablakról a legvastagabb port - így nem kell azzal kínlódni, hogy a koszos-poros víz mindenhova folyik, és mindenhol randa csíkokat hagyok.
Másodiknak jött a mosogatóvizes lemosás, szivaccsal. Leviszi a maradék port, és az esetleges zsíros foltokat is, gyerekmancsok, -orrok, -szájak nyomát.
Aztán a legkevésbé bio, az ablakpucoló (mert lehetett volna ecetes vízzel is). Annyiból voltam környezetkímélő, hogy ezzel már csak fényesítettem az ablakokat, mert a koszt már előtte lemostam.
Az ablakok szép tiszták, folt vagy csík alig (ott maradtt koszos, ahol nem értem el, és vessen meg bárki, de valahogy már nem megy kiállni a negyediken az ablakba, egyik lábam a benti, másik a kinti párkányon, hiába, megöregedtem), a függönyök mint újkorukban. De tényleg. Ragyognak.
Csak ne lett volna annyi meló vele.