Na, ez az előző kettővel szemben igen fájdalmas fajta csípés. Jóval veszélyesebb is lehet, mert sokan allergiásak a méh- vagy darázscsípésre, ami meg szélsőséges esetben akár halált is okozhat. Méhecske is, darázs is fullánkkal "csíp": szúr.
A méheket vonzzák az illatok (parfüm, dezodor), a színek (sárga, narancsszín például), a lóhere különösen nagy kedvencük (a novai tábor füve, ahol most voltunk, gazdag lóherében), a víz - például egy kint felejtett gyerekpancsoló.
Szóval, ezekből kifolyólag: ne illatosítsuk magunkat, próbáljunk meg sötétebb (de semmiképpen ne sárga-narancs) színű ruhákat ölteni. Virágos réten ne mászkáljunk meztélláb (sőt az elöl nyitott lábbelik is veszélyesek lehetnek: belerúgunk a méhbe, az szegény bekerül a lábunk meg a szandál talpa közé, és ezt nehéz nem támadásnak venni). És ha jön egy méh, ne kezdjünk el csápolni, mert azt is nehéz nem támadásnak venni. Tudom, nem egyszerű, pláne ha valaki nem állhatja a repülős kis izéket, de álljuk meg a balhét, elég hamar elmennek.
A darazsak csípik (hihihi) az édességet, a gyümölcsöket, belemásznak az üdítős- vagy söröspalackba, vagy a fémdobozba, szívesen kukáznak.
Szóval, ha darazsat akarunk kerülni, akkor ne eszegessünk, főleg ne hagyjunk elöl édes, leves gyümölcsöt, barackot, banánt, dinnyét. Nyilván nyitott üdítőspalackot se, és ha iszunk-eszünk, nézzük meg, nem kaptunk-e látogatót nemcsak kínos, de életveszélyes lehet megenni a darazsat. A szemetest fedjük le, mellette se álljanak kupacok. És a darazsat se ugrálva, hadonászva hessegessük el, nála se vezet semmi jóra, csakúgy, mint a méheknél.
Csípéskor a méh fullánkja kiszakad - horog van a végén, amivel beleakaszkodik a bőrbe. Ez gyakran benne is marad a bőrünkben, amit érdemes kiszedni: tiszta körömmel, kés fokával, vagy egy bankkártya szélével ki tudjuk kapargatni. Fontos kiszedni, lehetőleg úgy, hogy ne nyomkorásszuk össze a méregtömlőt; a bennmaradó fullánk még egy ideig adagolja a mérget.
A csípésbe a méh rendszerint belepusztul, ezért van, hogy csak veszélyben támad, úgy érzi, megtámadták, vagy étkezés közben zavarják.
A darázs fullánkja sima, így az nem szakad ki a testéből, többször egymás után is csíphet. Többnyire területféltésből támad, tehát (nekünk) látható ok nélkül. Ne bolygassuk a darázsfészket, na.
Ha a dögök mégis csíptek, fertőtlenítsük, majd jegeljük le a csípés helyét, így lassul a méreg felszívódása. Nyugtassuk meg az áldozatot.
Figyeljünk, ha a tünetek (viszketés, csalánkiütés, bőrpír) testszerte megjelennek, necsk a csípés helyén, vagy nagyon gyors a reakció, hívjunk mentőt.
A darazsak méreganyaga savas kémhatású: szódabikarbónával, ammónia-oldattal vagy szappanos vízzel semlegesíthetjük.
A méheké lúgos kémhatású, itt az ecetes borogatás hozhat enyhülést.
Az érzékenység csak a második alkalommal alakulhat ki. Az első (mármint az egész eddigi életünkben legeslegelső) csípéskor ellenanyagok keletkeznek, a második találkozás indítja el az anafilaxiás reakciót.
Aki érzékeny a méh- vagy darázscsípésre, az MINDIG tartsa magánál az elsősegély-készletet!
2009. július 11., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése