Hordozunk

Hordoz(t)unk. A negyediken lakunk, lift nincs, tehát kicsit kényszer is volt a kendő. A kenguru meg se fordult a fejemben. A kendővel olyan jól hozzámsimult... Imádtam.

Tamás nyáron született, a legnagyobb melegekben. Bölcsőkötéssel kezdtük. Egy ujjatlan body, a kendő, és mehettünk. Sokat sétáltunk, ha a dednek melege volt, kidugta kezét-lábát szellőzni. Ilyenkor hasonlatossá váltam egy kengurumamához, akiből, ugye, szintén szoktak végtagok kilógni. És rémesen élveztem a meghökkent pillantásokat a falatnyi mancsok, tappancsok láttán.
Hamar áttértünk az elöl keresztezett kötésre, aztán 10 kiló körül (ekkor még nincs nyolc hónaposa "kicsi") a csípőkötésre. A hátamra nem szívesen vettem föl, nekem az elég körülményes volt, nem láttam, mit csinál, ő se szerette, és nem is tudtam volna a hátizsákomat hova tenni. És amikor már a piacra menet is úgy éreztem, beledöngöl a földbe a gyerek, olyan nehéz, akkor kocsira váltottam, nagy szívfájdalommal.

Andrist is sokat cipeltem, de őt már felvettem a hátamra is, ebben a mai tei felfedezése sokat segített. Őt is hoztam-vittem, amennyit csak tudtam.

Hogy miért szerettem annyira a hordozást?
1. Mert a gyerkőc (szinte) mindig az orrom előtt volt; láttam minden rezdülését, azonnal tudtam reagálni, tudtam énekelni, mondókázni.
2. Mert (szinte) mindig a gyerkőc orra előtt voltam. Tudta jelezni minden örömét, baját. Láthatta, mit csinálok, kivel beszélek.
3. Mert könnyen lehetett vele közlekedni, jönni-menni, nem volt akadály semmilyen lépcső, könnyen tömegközlekedtem vele.
4. Mert magasan volt, így talán kevesebb kifufogógázhoz jutott hozzá.
5. Mert télen elég volt becipzárazni a kabátomba.
6. Mert remekül lehetett a kendő takarásában szoptatni, akár az utcán vagy a buszon (mindkettő megtörtént)
6. Mert az okosok szerint a ritmikus mozgás, a rázogatás, ringatás jó hatással van a gyermek mozgásfejlődésére.
7. Mert mindig maradt két szabad kezem.
+1. Mert apuka meg a gyerek kendővel különösen kedves emlékem :D