Mozgásfejlődés

Nézzük végig, hogy lesz a heverésző újszülöttből egyszercsak rohangáló kisgyerek, milyen szakaszai vannaka mozgás fejlődésének.

Mindjárt az elején szólok, hogy az életkorok csak hozzávetőleges adatok, NAGY EGYÉNI eltérések lehetnek - ezt párszor meg is anekdotázom.


Toscanini és az V. szimfónia
Újszülöttkortól 3 hónapos korig


Az újszülött mozgásai kétfélék: a spontán, összerendezetlen mozgások - a csápolás - (a mozgás összerendezetlenségének oka, hogy a mozgás összerendezéséért felelős kisagy még fejletlen) és a feltétlen reflexek.
Ilyen például a táplálkozási reflex: ha megsimogatjuk a pofiját, kiváltjuk a szopómozgást.
Moro-reflex vagy átkaroló-reflex: ez meg az a mozdulat, mint amikor Toscanini beinti az Ötödik szimfóniát. Hirtelen zajra reagál így a csöppünk, vagy ha mondjuk hirtelen az ágyra csapunk mellette.
A fogóreflex kb. három hónapos korig váltható ki, addig, míg a szem-kéz koordináció össze nem rendeződik valamelyest. Ha a csecsemő tenyerét megérintjük, azonnal "kapaszkodik", olyan erővel fogja meg az ujjunkat, hogy pár másodpercig akár a saját súlyát is képes megtartani.
Mászóreflex: hasra fektetve, a lábát megtámasztva előre kúszik az újszülött.
Az elemi járást már a kórházban is megnézik: a felemelt csecsemő, ha a talpa alatt szilárd holmit érez, járómozdulatokat végez. Igazi Moonwalk.
A spontán mozgások meg csak úgy véletlenül sikerülnek. Igaz, a csecsemő igazi zseni, pár hét alatt eljuthat arra a felfedezésre, hogy az oldalán nőtt kis kolbász mozgatása meg a látványa - ahogy elúszik az orra előtt - valamiképpen összefüggésben lehet.

Virsli forog3-6 hónapos korig

Sok érdekes és sok ostoba dolgot is olvastam már a témában. Olvastam pl. olyat, hogy ha a ded nem fordul át három hónaposan, akkor baj van, és orvoshoz kell vinni. NINCS BAJ. Pontosabban nem feltétlenül van baj. Figyelni persze nem árt, és ha aggódunk, akkor érdemes megnézetni valamilyen szakemberrel.
Láttam már három hónaposan forgolódó gyereket, a Nagy nálunk öt hónapos volt, mikor elkezdte a forgást (aztán hat hónaposan négykézlábra állt, hét hónaposan elkezdett mászni, 11 hónaposan meg elindult a saját lábán...) Van olyan ismerős, ahol a gyerek(ek) hét hónapos koruk körül kezdték - na, őket azért rendesen szemmel tartotta az anyuka. Ellenpontként egy másik (távoli) ismerőséknek nem okozott gondot, hogy a hét hónapos még nem forog, nem is igyekszik mondjuk a fejét emelni, egy vendég gyógytornásznak tűnt fel. Neki a nyakán alaposan letapadtak az izmok, sok havi fájdalmas gyógytorna segített csak...
Szóval nehéz.
Ebben az időszakban kezd el nyúlkálni a játékok után, ügyesen meg is fogja őket, vizsgálgatja, megrágcsálja, még ilyentájt bőven az egyik legfontosabb érzékszerve a szája (= semmi apró, könnyen leeső/széteső, festékeregető játékot ne hagyjunk a közelében).

Útra kész felfedező

Féléves kortól talán 9 hónaposig

Kúszik, aztán mászik. A kúszás harcedzett katonákat is megszégyenítene. Nálunk mindkét gyereknél kimaradt, csak a babauszin láttam törpekommandósokat süvíteni a padlón.
A mászás az nagyon érdekes. Ahhoz megfelelő karizmok és erős vállöv kell, hogy fel tudja magát nyomni (ezt ugye a legtöbb gyerek eddig is gyakorolta), de a forgolódásban megerősödött hátizomzat is kell, hogy megtarthassa a levegőben a pocakot. Ha megvan a négykézláb, akkor aztán lehet próbálkozni a mozgással is. A mieink ezt nagyon hasonlóan csinálták: pár nap alatt eljutottak a fókapóztól a kutyapózig. Aztán hintáztak előre-hátra. Addig-addig hintáztak (két hét? három?), míg meg nem lett a kellő sebesség, onnan már csak előre kellett dobni a mancsokat. Akkoriban sokat röhögtünk :D.
Ja, a kezek. Ez az idő Newtoné: azaz eljön a ledobomfelveszedvagyordítok korszak. Nézzétek a jó oldalát: a gyerek éppen kezdi megtanulni a holmik elengedésének tudományát.

Két láb jó, négy láb...

Kilenctől tizenötig

Aszongya, a ded megkapaszkodik - alkalmas bútor, szekrény, vagy kanapé mentén, de akár a gatyaszárunk is megteszi -, és feláll. Ez az utolsó pillanat, amikor még el lehet távolítani a terítőket, ha eddig nem bántotta a ded, majd most fogja... Dülöngél, kapaszkodik, és igen büszke. Ez után következik (általában) a sasszézás: minden eddig kapaszkodásra alkalmas holmi mellett el lehet oldalazni, komoly kapaszkodással. És többnyire ez után jön minden szülő könnyfakasztó élménye: a gyerek néhány igen ingatag lépés után boldogan a karunkba veti magát. És nincs is többet megállás (és egy darabig minden mozdulat kisebb szívrohamot okoz az aggódósabb anyáknál: vajon hasra esik, lefejeli, lenyúzza, betöri, lerántja?).

Lehetőleg ne erőltessük. Fontos, hogy a gyerek izomzata, csontozata felkészült (elég erős legyen): majd ha elég erős hozzá, fel fog állni és előbb-utóbb el fog indulni. Az a gyerek, aki lábujjhegyen imbolyog a büszke apa/anya/mama/papa kezében, még nem igazán járásképes. De persze ebben is komoly eltérések lehetnek. Vannak olyan "különcök", akik már kilenc hónaposan is mennek, van, aki elmúlik egy éves, és még mindig négykézláb van. Nézzétek, a Nagy 11 hónaposan már saját két tappancson billegett, a nyaraláskor már maga imbolygott át a harmadik szomszédba macskanézni. A Kicsi 13 (14) hónaposan állt fel először, és még kellett egy-két hét, mire elindult. A másfél éves mozgásukon már nem látszott ez a különbség.

És hogy fejlődik a felsőrész? Egy éves kora körül a ded már meg tudja fogni a hüvelyk- és a mutatóujja között a játékait, akár még építkezni is tud, két-három (nagy) kocka, vödör, lábos egymásra épülhet. Ilyenkor már nagyon szívesen pakol ki-be. előfordulhat, hogy már könyvet is szívesen lapoz (vastag, keménylapú nézegetős könyvet)