Alvás

Komoly elmeroggyanásban szenvedek, annyira, hogy még ide témát találni is nehezemre esik. Ezért aztán most roppant hálás vagyok Fücsinek, aki a blogján a porontyai nemalvásáról írt, és ezzel mindjárt jó témát is adott.

Kicsi babáknak, csecsemőknek igazán nehéz az alvás-dolog, pláne hogy nekik nem ugyanolyan módon működik az alvásuk, mint a felnőtteknek. A felnőttfajta háromórás ciklusok helyett a kicsinek egy-másfél órás alvásciklusai vanak.
A legkisebbeknek a gyomra is olyan aprócska még, hogy nem fér bele sok eledel, az meg hamar kiürül, tehát az éhség is felköltheti. No meg aztán a csecsemőknek a sötét-világos váltakozás se mond ám sokat. Egy akkorka babának csak ANYA van, hónapokig még azt sem érzékeli, hogy ők külön test lennének. Próbáljunk olyan altatási trükköket alkalmazni, ami nekünk is hoz némi pihenést. Oké, hogy a baba jól elalszik a kocsiban, de akarunk-e mondjuk még másfél évig minden este nyolc és tíz között a háztömb körül körözni?

Ne aggódjunk, ha a csecsemő a cicin alszik el, sok gyereknek ez a legegyszerűbb módja az elalvásnak. Más gyerekeknek anya közelsége a legfontosabb, hozzábújni, érezni a szagát. Tudom, már unalmas, hogy mindig ezt hangoztatom, de ha minket (apát, aynát) nem zavar, vegyük nyugodtan magunk mellé az ágyba a törpöt. Ha nekünk így jó, nem érdekes, hogy a védőnő, a szomszéd, vagy az anyánk nem tartja ezt elég jónak. Ha a maga ágyában szeretnénk altatni a gyereket, akkor még ne aludjon teljesen, mikor betesszük, de maradjunk ott vele, míg elalszik, simogassuk, babusgassuk. Így szép lassan megszokhatja ezt az elalvási módot.

Nálunk nem volt sűrű a komolyabb éjszakai viribölés. Persze, voltak éjszakai ébredések, főleg cici miatt, akkor a ded kapott cicit, és aludtunk tovább. Arra is hamar rájöttünk, hogy jobb ilyenkor nem kapcsolni lámpát, mintegy jelezve, hogy alvás- és nem játékidő van. A tájékozódáshoz elég fényt kapunk az utcáról. A nagyobb gyerekeinkkel (egy-másfél éves korukban) voltak éjszakai játékok, előfordult, hogy a nappaliban feküdtem matracon, betakarózva, alvást mímelve(vagy talán nem is mímelve), a gyermek meg mellettem legózott. Hajnali háromkor.
Az, amit Fücsi leírt, elég tipikus viselkedés a Soma korában (3 éves), és Fücsi is remekül fejtette meg a feladványt: még nem akar lefeküdni, még játszani kell, még anyával-apával lenni kell. És igen, háromévesen még teljesen természetes, hogy a gyerkőc nem tud magától elaludni. Ezt is meg kell tanulni. Persze, segíthetünk, erre valók az esti szertartások, hogy velük a gyerek lassan lenyugodjon, és lassanként megtanulja, hogy itt biza alvás jön.

Ez persze szépen hangzik, de a legtöbb gyerek egyszer csak megpróbál ellenállni. Akkor jönnek a Pisilnikell- Szomjasvagyok-Éhesvagyok-Meséljmég menetek. Meg az olyan átverések, mint a Nagyé: minél fáradtabb, annál hangosabb és annál gyorsabb. Ja, és persze vannak azok a gyerekek, akik egyszerűen nem fáradnak el estig, bizony ki kell fáradniuk az esti alváshoz (ez gyakran nekünk is azt jelenti, hogy ki kell fáradnunk az ő kedvükért). Futni, kúszni, mászni, csúszni, bukfencezni, ugrabugrálni, de a szellemi fáradtság is jól jön: társasjáték, beszélgetés, rajzolás-színezés, mondókázás, beszélgetés. Különösen jó fárasztás a társaság, a játék a más gyerekekkel. Én a tévét nem tartom igazán jó fárasztóeszköznek, az inkább csak szemrágóguminak jó; se igazán ki nme piheni magát a gyerek, se el nem fárad igazán.

Mi is megharcoltuk a magunkét. Az esti menet: vacsora, fürdés (akár egyszerre a kettő), pizsamaöltés, aztán jön a Fogimosi-Pisimisi-Alvómaci szentháromság. Előfordul, hogy a Nagy nem akar mesét, csak könyvet nézegetne, de inkább olvasunk. Neki már képnélküli mesék is jöhetnek. 3-5 mese után lámpaoltás - az utolsó mese előtt mindig elmondom, hogy ez lesz az utolsó mese, a végére alszunk. Ha a Nagy fél a sötétben, megfogja valaki a kezét, elmondjuk, hogy itt vagyunk, vigyázunk rá, jó éjt, szép álmokat. Nagyobb félés esetén az utcai lámpák bekukkantanak az ablakon, ők hagyják a mintákat a falon, hogy ők is vigyázzanak az alvó gyerekekre. Muszáj lekapcsolni, mert a Kicsi - a Naggyal ellentétben - nem bír lámpafényben elaludni. És ha az oldalukra fordultak, az már jó jel, abból alvás lesz.

A Pisilnikell-re jó megoldás volt a lefekvés előtti slagozás. A Szomjasvagyok-ra mindig van csőröspohár az ágyban. Az Éhesvagyok-ra az a szabály van nálunk használatban, hogy vacsorakor, esetleg fürdés közben lehet enni. A Meséljmég elég rugalmas, megbeszéltük ugyan, minden este, hogy három mese lesz, de négy-öt még belefér. Fejből tudjuk a kedvenc meséket, ezt a sötétben is el lehet duruzsolni, a Kicsi leginkább így alszik el.
Az én elképzeléseimhez ez a könyv áll a legközelebb (szívesen kölcsön is adom), a suttogó már jóval messzebb áll, de hátha valakinek az jön be.

A neten ez az oldal nagyon jó a témában, pláne a csecsemőkori alvásos dolgokban.