2011. március 16., szerda

Beszoktatás az oviba

Oviba három (esetleg kétésfél éves) kortól járhat a gyerek, ötéves kortól kötelező.

A döntést meghoztuk, jól végiggondoltuk, tehát félre a rettenetes gondolatokkal, hogy a szegény gyereket kilököm a család meleg fészkéből. A legtöbb hároméves már örül a gyerektársaságnak.

Fontos, hogy mi is pozitívan gondoljunk erre az első napra.
Ugye, mindenki tudja, milyen csápjai vannak a kölkének? Minden rezdülésünket érzik. Ha megérzik a bizonyalanságunkat, ne adj Isten a bűntudatot, arra reagálnak is, és attól senkinek se lesz könnyebb. Többnyire ilyenkor már meló is várja anyut/aput.

Olvassunk este ovis meséket (pl. Janikovszky Már Óvodás vagyok könyve nagy kedvencünk), vagy meséljünk a saját ovis élményeinkről.

Sétáljunk el néha az ovi felé. Mutassuk meg, hogy ide fog majd járni. Ha kérdez, válaszoljunk.

El lehet mondani, hogy visszamegyünk dolgozni. Egy óvodást, ha megoldható, érdemes elvinni a munkahelyre, megmutatni, itt fogok dolgozni.

Szerezzük be együtt a kezdéshez a hozzávalókat (ehhez érdemes érdeklődni az adott helyen, hogy mit kell vinnünk). A legtöbb helyen be lehet vinni valami plüsst, azt is hadd válassza ki a gyerek maga. A cumi kétesélyes, van, ahol lehet, van, ahol nem, ezt is beszéljük meg.

Az újdonsült ovisnak (vagy az óvónéninek) oda lehet dugni valami apróságot a zsebébe (én kicsi textilszívet varrtam a Nagynak is, a Szöszinek is): ezt anya adja, legyen nálad, ha anya hiányzik, vedd elő. Puszit is kaptak rá, hogy anyapuszi is legyen velük, ha kell.

Mindig meg kell beszélni az elején, hogy mikor megyünk érte, és be is kell tartani. Ez a tapasztalás segíti legyőzni azt a félelmet, hogy esetleg otthagyják az oviban. Ha megoldható, az első héten vigyük haza ebéd után.

A mi ovinkban nem hívei a napokig-hetekig a csoportszobában ücsörgő anyunak (ennek is megvannak az előnyei-hátrányai).

Azért ne feledjük, hogy ha a gyerekünk jól is viseli a kezdeteket, azért a tényleges be(meg)szokás - mire megszokja az ovit, az óvónéniket, a többi gyereket, a szabályokat - hónapokig tart.

Visszaesések, anyunemenjel-ek, térdölelős sírások szinte biztos lesznek. Nem szabad túl komolyan venni (persze résen lenni nem árt, mert hátha tényleg nem jó a gyereknek ott, ahol van, de ott súg az is, hogy jön ki, mikor érte megyünk).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése