Nevelői magatartás

A gyermekhez való viszonyulást két dimenzióban értelmezhetjük: az egyik dimenzió a gyerek testi és lelki szabadságára vonatkozik: az engedékenység és a korlátozás ennek a két végpontja. A korlátozó nevelő szigorú szabályok mentén tereli a gyermekét. Az engedékeny szülő nem rendszabályozza a gyereket.

A másik dimenzió a nevelő érzelmi viselkedését ábrázolja, ennek két végpontja a hideg és a meleg viselkedés. A hideg nevelő elutasítja a gyermek közeledését, míg a meleg mindig (lehetőleg pozitívan) reagál a gyermek közeledésére, megerősíti a helyes cselekedeteket, sokat magyaráz.

Így négy szülőtípust különböztethetünk meg: a meleg-engedékeny, a meleg-korlátozó, a hideg-engedékeny és a hideg-korlátozó. Természetesen ezek a szülői magatartás szélsőértékei, a hús-vér szülők többnyire ezek átmenetei.

Nagyon fontos, hogy a nevelő kompetens legyen: hangoztatott elvei és belső meggyőződése ne álljanak ellentétben egymással. Csak úgy lehet eredményesen "nevelni" a gyereket, ha meggyőződésünk és tetteink egymást igazolják, erősítik (tulajdonképpen nem is kell "nevelni", a gyerek az általunk mutatott példát fogja a magáévá tenni). Mi vagyunk az első számú modellek az életében, minket utánozva tanulja a környezetét: tulajdonképpen nincs külön nevelői magatartás.

A meleg-engedékeny szülő gyermekének jó a függőségi viszonya. Bármilyen gondjával fordulhat a szüleihez, az őt érő hatásoknak aktív részese lehet, a szabályok megsértése nem jár súlyos retorzióval. A gyermek jgy lehet magabiztos, kreatív, és agresszív. Azért agresszív, mert nem tart a súlyos büntetéstől és mert a családjában biztonságban érzi magát.
A meleg-engedékeny szülő gyermeke nehezebben kezelhető, engedetlen, pont azért, mert ezt megengedheti magának, nem kell rettegnie a "rosszasága" következményeitől.

A hideg-engedékeny környezetben nevelkedő gyermek is agresszív, de ez már a belső konfliktusokból eredő agresszió. A szülő elutasítja gyermeke (érzelmi és gondolati) közeledését, ridegen viselkedik. Az engedékenység nem gátolja a gyermek agresszióját. A gyereknek rossz az érzelmi kapcsolata a szüleivel. Ez serdülőkorban akár rossz irányba (antiszociális csoportokba) kergetheti a gyereket.

A meleg-korlátozó szülő gyerekéből leshet anyuci-negyvenéves-kicsi-fia. Elsősorban a túlszerető szülőt sorolhatjuk ide. Az ilyen kapcsolatból többféleképpen is kikerülhet a gyerek. A nyílt agresszió szigorúan tilos, családon belül (testvérrel, szülőkkel szemben) mindenképpen. Ha a "házon kívüli" agresszió megengedett (mert az olyan "férfias"), akkor a gyermek arra irányíthatja az erőit. Ha ez sem megengedett, a gyermek agressziója saját maga felé fordulhat, szorongásos tüneteket okozva. A merev korlátok okozta baj jelentős részét viszont ellensúlyozza a melegség, a szülői szeretet.

A hideg-korlátozó szülői magatartás okozza a legsúlyosabb károkat a gyermek személyiségében. A szülő elutasítja a gyermek mindenfajta közeledését, igyekszik minél ksiebbra fogni a gyermekkel való kapcsolatot, ugyanakkor a gyermeki agressziónak semmilyen módon nincs lehetősége megnyilvánulni, mert az súlyos megtorlással, veréssel jár. A szorongást, a csökkent önértékelést nem oldja a családi meleg, a szeretet. A korlátozás miatt a gyermeki agresszió csak befele fordulhat, a gyermek hálátlannak érzi magát, ettől egyre nő a bűntudata. Ez aztán megint csak szorongást, belső konfliktusokat okoz. A félénkség, a visszahúzódás mellett súlyosabb tünetek (öngyilkossági kísérletek, nagy "baleseti" hajlam) is megjelenhetnek. Jaj.